100fok

Pici olaj, kétszeres mennyiségű víz, semmi kavargatás. Elvileg tudjuk a szabályt, mégis folyton összetapad a rizs a főzés végén. Egy ragadós masszát pedig kinek van kedve feltálalni, vagy megenni? Antal Norberttel, a váci Rubra Art Lounge étterem konyhafőnökével átvettük az alapszabályokat. 

1. Minőség

A háziasszonyok többsége a sima ’A’ besorolású rizst veszi le a polcról, Antal Norbert szerint a basmati vagy a jázmin rizs sokkal jobb minőséget garantál, ráadásul sokkal ízletesebb is. Ugyan többet fogunk fizetni, de az eredmény miatt megéri.

2. Lábos

Igen, lábosra, vagyis egy széles, alacsony edényre van szükségünk, a távozó gőz miatt. Fontos az is, hogy lehetőség szerint rozsdamentes és hőtárolós edényről legyen szó.

3. Olaj

20 dkg rizs esetén ez nem több, mint másfél evőkanál. A hagyományos receptben napraforgó olaj szerepel, de nem ezen múlik a rizs párolása. Ízlés szerint használhatunk más olajat is. A felforrósított olajhoz hozzáadjuk a száraz rizst, majd üvegesre pároljuk. A közhiedelemmel ellentétben nem szükséges megpirítani.

4. Vízmennyiség

Kétszeres. Különösen akkor, ha sokáig tároltunk, nagy mennyiségben rizst úgy, hogy nem zártuk le a zacskó száját, és a rizs kiszáradt.

5. Hőmérséklet

Az olajon üvegesre párolt rizsnek is és a hozzáöntött víznek is forrónak kell lennie. Vagyis konkrétan forrásban lévő vizet, vagy alaplevet készítsünk elő.

6. Főzés

Alacsony hőmérsékleten történjen. Ha megfelelő edényt választottunk, nem fog letapadni a fele. A konyhafőnök szerint nem szükséges a rizst teljesen lefedni. Amikor viszont már szétváltak a rizsszemek, vagyis miután a víz nagy részét felvette a rizs, öt percre fedjük le teljesen. Miután elzártuk, legalább negyed óráig lefedve kell hagynunk.

7. Kevergetés

Ez egyszerű: tilos.

8. Tálalás előtt

Ha letelt a negyedóra, és levettük a fedőt, egy nagy főzőkanállal alulról felfelé forgassuk át a rizst, így a maradék gőz is távozhat.

(Természetesen mindez a hagyományos, magyar konyhában is használt párolt rizsre vonatkozik. Egészen mások lennének a tanácsok például rizottó készítése esetén, aminek az állaga kívül krémes, belül roppanós, vagy a thai ételekhez felszolgált rizsnek, ami sütőben készül.)

A lencsefőzelék főzése valószínűleg senkiből nem vált ki kitörő lelkesedést, főleg, akinek a menzán kellett elfogyasztania annak idején. Ez az édesköményes változat viszont, ami Colors In The Kitchen blogjáról való, a megrögzött lencsefőzelék-elleneseknél is működhet. A háromféle hagyma és az itthon még mindig kevésbé ismert édeskömény egészen új ízvilágot ad a lencsének.

Az édesköményről, ami a szegényesebb téli zöldségkínálatban izgalmas alapanyagként kerülhet a tányérunkra, itt írtunk.

Édesköményes lencsefőzelék borjúfasírttal

A bisztróknak Franciaországban régóta komoly hagyományuk van. Az utóbbi években itthon is sorra nyílnak francia bisztrók, de mi jellemzi valójában ezeket a helyeket? Miben nyújtanak többet, mint egy pékség, és miben kevesebbet, mint egy étterem?

"Franciaországban a bisztró elnevezés korábban egy olyan helyet jelentett, ahol italok mellett főként különféle szendvicseket és kisebb falatkákat lehetett kapni" - meséli Nicolas Mathiez, a L'Hexagone Francia Bisztró séfje, a Makifood Főzőiskola állandó tanára.

"A bisztrók kockás terítős, egyszerű jellege megmaradt, a kínálatuk azonban mára kibővült. Mindenhol kaphatunk napi menüt, amik általában a francia házi kosztra emlékeztetnek." A specialitások Nicolas szerint régiókként változnak, persze, a franciáknak is vannak saját, nemzeti ételeik. "Ilyen a Boeuf Bourguignon, ami egy marhapörkölt" - folytatja. "Mivel én a Francia-Alpokból származom, hozzám különösen közel állnak a savoyai, hegyi ételek. Aki járt már valamelyik francia síközpontban, bizonyára hallott már a Tartiflette-ről. Ez a reblochon sajtból készült egyszerűen elkészíthető étel, ami a 80-as évek elején terjedt el Franciaoszágban.

forrás: Flickr.com - Luc Mersells

Nem ismerünk olyat, akinek február második fele lenne a kedvenc időszaka az évben. Nemcsak azért van ez így, mert már elegünk van a hidegből és borús napokból - a szervezetünk ilyenkor már ki van éhezve a vitaminokra és az ásványi anyagokra.

Ahogy tavaly ilyenkor már megírtuk, a "szezonális depresszió" igenis létező jelenség, és az étrend sokat segíthet, hogy könnyebben kihúzzuk ezt az időszakot. A kutatások szerint az omega-3 zsírsav sokat dobhat a hangulatunkon - az izlandiak például többek között azért viselik nagyon jól a sötétséget és a hideget, mert náluk a legmagasabb az egy főre jutó hal- és omega-3 zsírsavfogyasztás.

Az omega-3 zsírsavak az alapvető (esszenciális) zsírsavakhoz tartoznak. Nélkülözhetetlenek, a szervezetünk nem tudja ezeket előállítani, mindenképp valamilyen táplálék formájában kell bevinnünk ezeket. Nemcsak az agyi működésre és a hangulatra vannak pozitív hatással, csökkentik a szívbetegségek kialakulásának esélyét, csökkentik a magas vérnyomást és segítenek megőrizni az erek rugalmasságát.

De mi van akkor, ha nem szereted a halat, vagy nem eszel húst?

Ha valami laktató, de egészséges ételre vágysz, és szereted a lazacot, akkor Colors in the Kitchen receptjét egyenesen neked találták ki. Tény, hogy valószínűleg be kell szerezned hozzá néhány dolgot a piacról, de maga az elkészítés már megy, mint a karikacsapás. És még csak túl sok idő sem kell hozzá. Mellesleg tudtad, hogy a hal a téli depresszió ellen is jó?

Édesköményes-sáfrányos tarhonya olajbogyós-kapros lazaccal

Hozzávalók: (4-6 adaghoz)

Tarhonya:
- 1 vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 kisebb gumó édeskömény
- 50 g sótlan vaj
- 1/4 kezeletlen citrom reszelt héja
- 1/2 tk. őrölt római kömény
- 2 csipet cayenne bors
- 10 szál sáfrány
- 1 tk. só
- 200 g házi jellegű tarhonya (vagy persze házi is lehet)
- 7 dl zöldségalaplé

Lazac:
- 4 szelet lazac - bőr nélkül (500 g)
- 1 nagy csokor kapor
- só
- olívaolaj
- 2-3 marék magozott fekete olajbogyó karikákra vágva

Elkészítés:

A tarhonyához a megtisztított hagymát, fokhagymát és édesköményt (szárát, levelét is - csak a torzsáját távolítom el) aprítógépben felaprítom. A sáfrányt egy kevés meleg vízbe teszem. Egy nagyobb lábosban a vajon üvegesre párolom a hagymát, fokhagymát és az édesköményt.

Hozzáadom a tarhonyát, kissé megpirítom. Beleszórom a fűszereket (római kömény, cayenne bors, leszűrt sáfrány, só és citromhéj), felöntöm az alaplével és alacsony lángon fedő alatt puhára főzöm 12-15 perc alatt. (A tarhonya előírásában nálam 12 perc szerepelt, ami bőven elég is volt). Néha érdemes kevergetni és ha sok folyadék párologna el, akkor azt zöldségalaplével pótolni. (Nálam pont elég volt a 7 dl.)

A lazacszeleteket kisebb darabokra vágom, majd olívaolajon néhány perc alatt hirtelen megsütöm. (Süthetjük a bőrével is, majd utána egy villával eltávolítjuk a húst a bőrről.) Nem szabad túlsütni, mert akkor kiszárad. Egy tálba szedem, hozzáadom az aprított kaprot és az olajbogyót, majd összekeverem és ízlés szerint sózom. A tarhonyával tálalom.