"Vágjuk 1x1 cm-es kockákra a krumplit", "aprítsuk fel a hagymát", vagy "vágjuk vékony csíkokra a sárgarépát"... ugye ismerősek ezek az instrukciók? A ilyen recepteknél valószínűleg Ti is feltettétek már magatokban a kérdést, hogy miért kell a receptben meghatározott méretűre, gyakran igen apróra vágni az alapanyagokat - főleg, ha sokáig tart a folyamat.
És minek bajlódni a vágással, amikor ott az aprítógép?
Pedig nem véletlen, hogy a profi receptek szerzői minden egyes hozzávaló estében feltüntetik, hogyan, milyen formára és mekkorára kell vágni őket.
Legutóbb, egy Föld körüli utazás keretében a különböző kultúrák és konyhák lepénykenyereinek nyomába eredtünk. Sikerült feltérképeznünk Európát - megismerkedtünk a legnépszerűbb mediterrán és skandináv lepényekkel, és hoztunk nektek egy pisztáciás pita receptet is. Most távolabbi földrészeket kenyereit fedezzük fel magunknak: rizs- és kukoricalisztből, erjesztett, lencse- és bablisztekből, tápiókalisztből készülő izgalmas lepénykenyereket Ázsiából, Afrikából és Amerikából.
Töltött kenyerek, diókrém, padlizsán, gránátalma és friss zöldfűszerek... Évszázadok óta fontos kereskedelmi csomópont lévén, a grúz konyhára egyaránt hatással volt a török, az azeri és az orosz szomszédság, izgalmas keverékét hozva létre a Közel-Keleti, a mediterrán és az orosz ízeknek. Nemzeti konyha sorozatunkban most ezt, a Magyarországon alulreprezentált, mégis nagyon izgalmas alapanyagokkal dolgozó konyhát mutatja be Vida Kata, a Babramegy blog szerzője.
A lepénykenyér a legősibb kenyérfajta, az élesztő és kovász használatának elterjedése előtt szinte minden nép lepénykenyeret sütött felhevített kő vagy fém lapokon, földbe ásott vagy rakott kemencékben. Sok nemzetnél ezek az autentikus recept alapján készülő kenyerek a mai napig hozzátartoznak a napi étkezésekhez. Most egy izgalmas Föld körüli utazás keretében földrészenként számba vesszük a legnépszerűbb lepénykenyereket.
Cukrász ABC sorozatunkban most egy kis konyhai tudomány következik, hogy megértsük a tésztában és sütőben zajló folyamatokat. Lehet, hogy ha kémia, biológia és fizika óra keretében az iskolában kenyérsütéssel is foglalkoznánk, ezeket az elvonatkoztatott tudományokat sokkal közelebb éreznénk magunkhoz.