Ha szereted a mandulát és a pisztáciát, akkor ezt a receptet neked találta ki Homebisztro, a 100 fok gasztrobloggere. Elég egy jó aprítógép hozzá, és akkor tényleg kész van negyedóra alatt.
Hozzávalók:
- 80g puha teavaj
- 60g nádcukor
- 100g fehér búzaliszt
- 30g pisztácia (finomra darálva)
- 30g mandula (finomra darálva)
- 1 kiskanál vanília aroma
- 1 lime héja (vagy 1 kisebb citrom héja)
- fél kiskanál fahéj (elhagyható)
Elkészítés:
Kapcsoljuk be a sütőt 180 fokra. Keverjük habosra a vajat a cukorral, körülbelül 3-5 perc alatt. Adjuk hozzá lassan a lisztet, majd a darált pisztáciát és mandulát is. A végén pedig öntsük bele a vanília kivonatot, és adjuk hozzá a citromhéjat. Keverjük az egészet atehomogénre.
Formázzunk 12 db ping-pong labda nagyságú golyót (szükség esetén enyhén lisztes kézzel), és tegyük őket szilikon lapra, vagy sütőpapírra egymástól körülbelül 2-3 centire. 13-15 percig süssük. Fontos, hogy ne süssük túl, mert akkor kiszáradhat!
A turbolya, a petrezselyemzöldhöz hasonló, apró levelű, édeskés, kicsit ánizsos illatú, ízű növényke, hívják így is: édespetrezselyem. Tavasszal jelenik meg a piacon. Remekül passzol a fehér szárnyasok és bárány húsához. A francia konyha "fines herbes" fűszernövényeinek egyike. Sok más fűszernövényhez hasonlóan frissen felhasználva igazán jellegzetes az íze, nem az ételekbe főzve.
Így néz ki egész pontosan:
(Forrás: Wikipédia)
Rengeteg gasztrobloggert, mesterszakácsot megihletett már, többek között Zöld Múzsát is, a 100 fok egyik bloggerét.
"Tegnap éjjel félálomban összegabalyítottam a turbolyát a sárgarépával...újabb narancs-zöld színkombinációjú étel. Még éppen volt itthon hozzá egy csokor turbolya. Elég szénhidrát dúsra sikeredett ez a hét, így a könnyed krémleves méltón zárta a dolgos napok ebédjeinek sorát. Erősen rákaptam a házilag ízesített olajokra, szinte mindig érlelődik egy "csodaolaj" a hűtőben, amelynél az alap a sok fokhagyma, de ezen felül is adok neki egy-egy kedvenc fűszert. Általában saláta olajként funkcionálnak. Most éppen egy végtelen izgalmas és új próbálkozás pihent (olivaolaj+fokhagyma, reszelt gyömbér és koriander porfűszert tettem bele + pici citromlevet) és várta az újabb bevetést, gondoltam kipróbálom a vízbe főtt zöldséges krémlevesnél, és a turmixolás során csorgatok hozzá keveset."
Répaleves turbolyás mungóbab lepénnyel
Hozzávalók a leveshez:
- 2-3 szál sárgarépa, karikára vágva
- 1 szál fehérrépa, karikára vágva
- fél zsenge zeller gumó, zellerzöld is mehetne bele, de az elszínezi a narancssárga levest (vékony szeletekre vágva)
- 1 szem burgonya (elhagyható) a répaszeletek vastagságának kb. kétszeresére vágva
- bő fél liter zöldség alaplé
- só, bors, kömény ízlés szerint
- friss turbolya
Elkészítés:
A zöldségeket megtisztítjuk és feldaraboljuk. Az egyik répát vékony karikákra vágjuk és ezt egy kicsi lábosba rövid ideig pároljuk enyhén sós és citromos vízbe. A többi zöldséget zsiradék nélkül beletesszük egy másik (nagyobb) edénybe és annyi zöldségalaplében, hogy éppen ellepje ,feltesszük főni. Ízesíthetjük kedvünk szerint, sóval, borssal, köménnyel. Nem kell agyonfőzni, elég, ha a burgonya megpuhuljon, máris mehet az egész a turmixba. És itt jön a csodaolaj esete, amikor belecsurgattam belőle egy fél deciliternyit. Mennyei illatok és a végeredményen abszolút nem lehet érezni, hogy az olaj, mely fázisban került az ételbe, egészségünk szempontjából viszont kétségtelen, ez a variáció (olaj utólagos belecsurgatása) sokkalta egészségesebb. A külön megpárolt sárgarépa karikákkal és apróra vágott friss turbolyával tálaljuk...vagy az alábbi képen látható mungóbab lepénnyel.
Hozzávalók a turbolyás mungóbab lepényhez:
- 10 dkg áztatott mungóbab (12 órát)
- egy marék friss spenót
- 2-3 gerezd fokhagyma
- só, bors, kömény ízlés szerint
- kevés olaj a sütéshez
- 1 csokor turbolya
Elkészítés:
Minden összetevőt tölcséres turmixba teszünk, és szép lassan hozzá adagolunk annyi vizet, hogy palacsinta tésztánál kicsit sűrűbb tésztát kapjunk. (ha nagyon vizes lenne, egy kanál lisztet adhatunk hozzá) Enyhén kiolajozott teflon serpenyőben kisüthető. Mikor a serpenyőbe beöntjük a tésztát, tehetünk rá néhány szál friss zöldet (lásd képen turbolya), hogy ne csak finom, de szép is legyen az étel. Mivel ez egy sós lepény, illik hozzá bármilyen wokban készült fűszeres zöldségétel és nyers saláta, de jelen esetben a répaleves mellé is kitűnő feltét.
"Umeboshi? Azt eszik vagy isszák? Az umeboshi japán szilva fajta, a makrobiotikában igazi superfood-ként emlegetik" - írja a Zizikalandjai blog szerzője. "Értékes gyógyító energiáit a több évig tartó, tengeri sóban történő érlelés során nyeri el. Gyönyörű színét a vöröses színű shiso levél adja. Maga a szilva csodás immunerősítő, megfázás, fáradtság ellen is használhatjuk gyógyitalaink alapanyagaként, valamint ételeink ízesítésére. Itthon kapható ecet, paszta (krém) és néha eredeti szilva formájában is.
Umeboshi - forrás: Flickr.com (Caleb Phillips)
Nagyon egyszerűen használom fel az ecetet. Néhány evőkanálnyit összekeverek olívaolajjal és ebben forgatom meg a zöldségeket (gombát, retket, brokkolit, karfiolt próbáltam eddig), hagyom egy kicsit állni, aztán mehet is a sütőbe. Isteni sós, savanykás ízt ad a zöldségeknek. Akinek nem sikerül beszerezni, annak adok helyettesítő alternatívát, ami szójaszósz és frissen facsart citromlé keverékéből áll. Bármilyen körettel tálalható,... mehet mellé köles, rizs, quinoa, sült krumpli, saláta… a fantáziátokra és a hűtőtök/kamrátok készletére bízom."
Az ételhez a retek levelét használjuk, mert így megelőzzük a pazarlást (további pazarlás-csökkentő tippeket itt találtok). És ha már a japán gasztronómiánál tartunk, megemlítjük a Mottainai filozófiát, ami japánul olyasmit jelent, hogy sajnáljuk, hogy pazarlunk. Nemcsak az ételre és az anyagi dolgokra vonatkozik, hanem az időre, és egy egész Érdemes utánanézni a Mottainai-filozófiának és követni - az élet más területein is.
Ume ecetben pácolt sült zöldségek spenótos kölessel
Korábbi posztunkban tippeket adtunk, hogyan lehet leszoktatni a cukorról gyerekeket (és felnőtteket) a függőséget is okozó vegyületről. Az édes ízekről természetesen nem könnyű lemondani, de nem is kell: a banán, a vanília és a fahéj együtt annyira finom, hogy észre sem vesszük, hogy kimaradt a cukor a hozzávalók listájából.
"A kenyér édes ízét csak a banánok és a frissen facsart narancslé adják. Nagyon édes szájúaknak egyáltalán nem lesz édes, aki a kevésbé édeshez van szokva, annak pedig édeskés lesz" - írja a Zizikalandjai blog szerzője. "Állagra és ízre is azonban puha és finom, kiváló tea, kávé mellé reggelire, uzsonnára vagy bármikor nassoláshoz. Mivel egyáltalán nincsen benne édesítőszer, ezért babáknak is jó egy-másfél éves kor után, akik már esznek diót, ami egyébként el is hagyható a kenyérből. Alaprecept innen, jó pár dolgot módosítottam rajta, többek között vegánosítottam. Még több banánkenyér: itt."
Az ételhez a nagyon érett, már-már fekete banán a legjobb - ezeket ráadásul olcsóbban meg tudjuk venni.
(A recept és a poszt címe arra utal, hogy nem használtunk cukrot a banánkenyér elkészítéséhez. A banánnak a legnagyobb a szénhidráttartalma (105 kcal, 24 g szénhidrát/100g) a friss gyümölcsök közül, ez nem diabetikus étel, cukorbetegeknek tehát nem ajánljuk ezt a fogást).
Cukormentes diós banánkenyér (vegán)
A cukor hosszú távon függést okoz mindannyiunknak, igen, a gyerekünknek is. Tudjuk. Negatívan hat van a viselkedésére, a hangulatára, a figyelmére. Ezt is tudjuk. Tapasztaljuk is, legfeljebb nem valljuk be. Hosszú távon elhízhat, cukorbeteg lehet. Tiszta sor ez is, mégis belesétálunk a csapdába. Megvesszük a túrórudit, a joghurtot, a krémes desszerteket, amiket aztán napi szinten oda is adunk, és ha van a konyhaszekrényben csoki, abból is „leesik” egy-egy darab vacsora után. „Csak akkor lesz desszert, ha mindent megeszel!” – mondjuk neki, és megnyugszunk, ha az édesség iránti sóvárgás miatt üres lesz a tányérja. Később pedig csodálkozunk, hogy egyre rendszeresebb a követelőzés, hogy felkúszik rá néhány kiló, hogy mást már nem is nagyon akar enni.
A legtöbb családban küzdenek ezzel a problémával.(Vagy küzdeni ugyan nem küzdenek, de attól még a probléma jelen van.) Kivételt jelentenek azok, akiknél van valamiféle egységes szabály, amivel mindenki egyetért, amit mindenki betart. Ahol valamelyik felnőttnek jutott rá ideje, hogy feltérképezze, mit érdemes megvenni a készételek közül, és mi az, amit bizony otthon kell elkészíteni. (És el is készíti ezeket…) Ha nem így van, a változtatás, az átállás nehéz. Nem véletlen, hogy legtöbben folyton halogatjuk, és beérjük félmegoldásokkal…
Korábban megkértük olvasóinkat, hogy írják le ezzel kapcsolatos tapasztalataikat. Nagyon hasonló történetek érkeztek. Zsuzsi, aki némettanár, például ezt írta.: „Mindketten hagyományosan étkező családokban nőttünk fel a férjemmel. Persze, hogy reggelire kész müzlit kapott a gyerek tehéntejjel, ebéd után pedig mindig ehetett desszertet, kekszet, hagyományos süteményeket, csokit... A nyári időszakban minden napossá vált a fagyi, ovi után, hisz meleg van… Főleg a férjem generálta mindezt, aki átlagon felül szerette az édességet. Sokáig küzdöttem, hogy legalább hétköznap ne legyen a tömény édesség téma, aztán egy időre feladtam. A végén az elveimből annyi maradt, hogy cukrot nem kapott a kislányom, igaz, ha ajándékba kapta mástól, elfogadta.”
„Nem meglepő módon a gyerekre felkúszott 2-3 kiló, teljesen feleslegesen. Állandó lett a „kérek csokit” műsor otthon. Elismerem, hogy mi sem mutattunk jó példát. Gyakorlatilag minden nap nassoltunk sósat, édeset, persze nem reformételeket. A fordulópontot az hozta meg, hogy a férjem elkezdett fogyókúrázni és sportolni, amihez én is csatlakoztam. Egy ismerős dietetikussal összeraktunk egy étrendet, pontosabban egy listát azokból az ételekből, amiket nyugodtan fogyaszthatunk. Egy hónappal később örömmel nyugtáztuk, hogy elindult a változás. Innen már csak egy ugrás volt, hogy vegyünk egy nagy levegőt, és átgondoljuk: mit is eszik a gyerek. Először az édességeket iktattuk ki a hétköznapokból. (Lett helyettük persze más, ami finom, és ami valamelyest édes ízt is jelent.) Aztán bevezettük a kötelező gyümölcs uzsonnát. (Korábban ez is esetleges volt.) A legnehezebb a reggeli kérdése volt: Édes müzlik helyett mindannyian átálltunk a zabpehelyből készült kására, friss gyümölcsökkel. Reakció: sírás, toporzékolás, duzzogás. Végül úgy oldottuk meg, hogy nem erőltettük a dolgot, választhatott teljes kiőrlésű kenyeret is, sajttal, sonkával. Egy darabig ezeket ette (a közepesnél kisebb lelkesedéssel), majd, amikor megkóstolta a zabpelyhet, almával, banánnal, átállt erre magától.” Zsuzsi szerint a főtt ételek elkészítésén még sokat kell változtatnia, de ahogy ő mondja: „minden nem mehet egyszerre.”
Az ő családjában tehát az hozta meg a változást, hogy a felnőttek is igényelték a reformokat. A helyzet nem egyszerű, mert a gyerekek – valljuk be – iszonyatos módon tudják terrorizálni a családtagokat. De biztos, hogy nem lehet túljárni az eszükön?
A Washington Post összegyűjtötte Casey Seidenberg táplálkozási szakértő tippjeit. Következzen ezeknek az összefoglalása!
1. Előzzük meg a sóvárgást!
A cukor kézzelfogható sóvárgást okoz, csak úgy, mint a szomjúság, illetve az alacsony vércukorszint. Foglalkozzunk előbb ezekkel! Biztos, hogy elég fehérjét, egészséges zsírokat, egyéb tápláló ételeket adunk neki, ahhoz, hogy az energiaszintje optimális legyen? Biztos, hogy iszik elég vizet? Gondoljunk a pszichés és szociális tényezőkre is: Biztos, hogy nem unatkozik? Hogy nem csak valamit pótol az édességekkel? (Ahogy mi is néha tesszük…)
2. Szép lassan száműzzük a legbrutálisabb cukortartalmú ételeket/italokat!
Üdítők, édességek, csoki, cukor, joghurtok, müzli. A legtöbb gyerek ezekkel fogyasztja a legtöbb cukrot. Ha szép lassan csökkentjük ezek mennyiségét, illetve előbb-utóbb kivonjuk ezeket az étrendjükből, abba marad a sóvárgás is. Jöhetnek reggelire a zabpehelyből készített házi müzlik, illetve a teljes kiőrlésű kenyerek. Hétvégén az alacsony cukortartalmú palacsinták. Hűtőben az egészséges nassolásra szánt ételek. Úgy nagyon nehéz lesz, ha az ember tart otthon egy csomó édességet, aztán eltiltja ezektől a gyereket. Vidd el néha fagyizni, de ne tarts egy nagy doboz jégkrémet a hűtőben!
3. Ne legyen automatikusan desszert minden ebéd vagy vacsora után!
Kerüljük el a „ha megetted az ebédet, kapsz desszertet!” típusú alkukat. Persze lehet a héten egy-két olyan nap, amikor az egész család desszertet fogyaszt a vacsora után.
4. Általában te adagold az ételt neki!
Próbáld arra nevelni, hogy csak akkor kérjen, ha tényleg éhes, és persze, sose minősítsd azért, hogy mennyit eszik!
5. Igyekezz jó példát mutatni azzal, hogy te sem eszed túl magad, és hogy állandóan bűntudatod van a mennyiség vagy a minőség miatt! Ide tartozik az egyik legnehezebb kérdés.: legyen konszenzus a pároddal!
6. Nézd meg, hogy mi van az ételekben, amiket néha veszel!
Ha a joghurt tele van cukorral, adalékanyagokkal, gyümölcs viszont alig van benne, akkor lehet, hogy ideje brandet váltani... Igen, ez macera, viszont csak egyszer kell végigcsinálni utána már lesz egy listád azokból, amikre valóban érdemes pénzt költeni. Különösen kényes téma ebből a szempontból a gyümölcsitalok összetétele.
7. Ne csüggedj, ha az elején nehéz!
Az, hogy a cukros ízeket szereti a gyerek, tanult dolog. Le lehet szokni róla!
8. Nevezz ki egy napot a héten, amikor nyugodtan fogyaszthat a kedvenc édességeiből, lásd fagyi! Lehet ez heti több nap is, az eredmény így is biztosan jobb lesz, mint a korábbi, napi szintű, és mértéktelen fogyasztása ezeknek az ételeknek.
9. Adj neki alternatívát egészséges nassolnivalókból! Hadd válasszon ezek közül ő!
10. Ha a gyereknek komoly erőfeszítést okoz leszokni a cukorról, nyugodtan jutalmazzuk meg, csak ne ennivalóval!
10+1. Amikor már vége a dühöngésnek, értetlenkedésnek, vonjuk be őket a tervezésbe, vásárlási lista összeállításába! Magyarázzuk el részletesen, hogy miért csináltuk. Meséljünk történeteket. Ilyenkor már meghallgatják…
Cikkeink a témában:
Szendvics helyett: Teljes értékű reggeli és uzsonna
Banános, fahéjas zabkása
Gyors, egyszerű, egészséges kekszek
Hogy kerül a bozza a palacsintába?
Tavaszi vega reggelik
Tojásreggelik
A Makifood Főzőiskola és Maki Stevenson japán séf által mentorált 100fok gasztro blog szerzői gasztronómiai szakemberek, konyhaművészek, gasztro bloggerek, szerkesztők, újságírók, cukrászok és séfek. És most megmutatják, hogy főzni gyerekjáték!