Nem szépítjük, az izakaya valójában egy italmérés, ahol az italok mellé kis adag, étvágygerjesztő fogásokat szolgálnak fel. Leginkább egy tapasbárhoz hasonlít a koncepció, mondja Maki Stevenson, a Makifood Főzőiskola alapító tanára. "Az ételeket együtt fogyasztják az italokkal, ezért a fogások kissé sósak, szénhidrátban nem gazdagok. Az izakaya vendégei italozás közben csipegetnek, és ha még mindig nem laktak jól, rendelhetnek egy shime-ot, ami a befejező fogást jelenti. Ez viszont szénhidrátban gazdag, rendszerint rizs-vagy tésztaétel."
Izakaya Tokióban. Forrás: Flickr.com (japanexperterna.se)
Kevés népszerűbb előétel van manapság, mint a padlizsánkrém. Többségünk ezen kívül nem is nagyon készít otthon sem mást padlizsánból - legfeljebb még gyorsan kisüti a többi grillzöldség mellé. A Húsmentes Hétfő jegyében most nézzünk meg három másik bombajó receptet! Mindhárom Gyömbér találmánya.
Padlizsánkrémleves
Egy pofonegyszerűen elkészíthető, telt, illatos krémleves, amit a ropogós pirított mandula tesz izgalmassá. Míg a padlizsán megsül, bőven van időnk elkészíteni akár a második fogást is az ebédhez.
Hozzávalók (6 személyre):
1,25 kg padlizsán
1 nagy fej vöröshagyma, felaprítva
4 gerezd fokhagyma, apróra vágva
1 csokor friss kakukkfű
1,5 l zöldségalaplé
1,5 dl tejszín
extra szűz olívaolaj
Levesbetét:
6 ek mandula, durvára törve
2 ek extra szűz olívaolaj
2 ek frissen facsart citromlé
Elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A padlizsánokat villával megszurkodjuk, majd sütőpapírral kibélelt tepsiben 50-60 perc alatt vajpuhára sütjük. Akkor jó, ha kívül a héja már szinte égett. Miután eléggé kihűlt, hosszában félbevágjuk és egy evőkanál segítségével kikaparjuk a húsát.
Míg a padlizsán készül, kevés olajon üvegesre pároljuk a hagymát, majd rádobjuk a fokhagymát. Együtt is pirítjuk néhány percig, hozzáadjuk a padlizsánt és a kakukkfű ágakról lemorzsolt leveleket, felöntjük alaplével és sóval, borssal ízesítjük.
Felforraljuk a levest, majd lefedve főzzük további 20 percig. Botmixerrel pürésítjük, és egy szűrőn keresztül visszaöntjük, átpaszírozzuk egy tiszta fazékba. Újra felforraljuk és némi tejszínnel beállítjuk a kívánt sűrűséget.
A mandulát (használhatunk diót, kesudiót, mogyorót, stb.) száraz serpenyőben óvatosan megpirítjuk, vigyázzunk, ne égessük meg. Az olívaolajat és a citromlevet kikeverjük, majd a pirított mandulával megszórt levesekre locsoljuk.
Mit együnk hétköznap ebédre a munkahelyünkön? Majdnem mindenki számára visszatérő probléma. Arra az esetre, hogy ha a magunk által elkészített verzióra szavazunk, jól jöhet Selectfood receptje, polippal vagy a nélkül.
Halas-polipos avokádósaláta
Hozzávalók 2-3 főre
3-4 db érett (de nem túlérett) avokádó meghámozva, felszeletelve
2-3 db keményre főtt tojás, felkockázva
kb. 25 dkg burgonya, meghámozva, apró kockákra vágva és enyhén sós vízben megfőzve vagy sütőben megsütve
1 db közepes lila hagyma nagyon-nagyon finomra felaprítva
2 maroknyi színes koktélparadicsom, a nagyobbak félbevágva
1-2 konzerv polip saját lében vagy olajban eltéve, lecsepegtetve
1-2 halkonzerv (makréla, hering) saját lében vagy olajban eltéve, lecsepegtetve
3-4 ek 100%-os (vagy frissen facsart) lime-lé
tengeri só, frissen őrölt fehér bors
Az elkészítés igen egyszerű: mindent jól összekeverünk, és még langyosan vagy behűtve fogyasztjuk.
A francia vajas, mandulás, gyümölcsös, stb. süteményekért szinte mindenki rajong. Nemcsak nagyon finomak, hanem a szemet is gyönyörködtetik, ráadásul elég laktatóak. Kevésbé ismert tény, hogy a világ leghíresebb desszertjei közül néhány konyhai baleset és meggondolatlan fogadás eredménye - természetesen úgy, hogy profik tökéletesítették az egykori recepteket.
Patisserie-k és boulangerie-k
Ez a két intézmény alapvetően fontos a franciáknál. A patisserie cukrászdát és a péksüteményt is jelent egyben. A cukrászat művészet, évszázados hagyományokkal rendelkezik, a cukrászdák pedig ennek megfelelően elegáns helyek, ahol nemcsak az ízek és a textúrák fontosak, hanem a látvány is.
A világ minden részén hódítanak - fotó: Flick.com - .imelda
A francia cukrászat története a középkorig nyúlik vissza. A croissant, a crepes (palacsinta) és flan (puding) már több száz éve boldogítja a péksüteményekek kedvelőit, de a francia cukrászat igazán a 19. században indult nagyobb fejlődésnek, amikor Antonin Carême kiadta a "le Pâtissier royal" (Királyi cukrászat) című könyvét.
A 21. században aztán jött Pierre Hermé, és új időszámítás kezdődött a patisserie történetében. Ő vitte tökélyre a macaron receptjét, és a hagyományos francia desszertekből felejthetetlen kulináris élményt varézsolt. A cukrászpápa párizsi butikja a deszertrajongók Mekkája, és nehezebb interjút készíteni vele, mint egy popsztárral.
Meg kell említenünk a boulangerie-t is, ami pékséget jelent. Ez sok esetben egyszerre fordul elő a patisserie-vel, és egy olyan üzletet jelent, ahol nemcsak ellenállhatatlan desszertek, ahnem helyben sütött pékárut is kínálnak A franciák ezt nagyon komolyan veszik, törvény írja elő, hogy csak a helyben sütött pékárut kínáló üzlet viselheti ezt a nevet.
Nehéz ellenállni egy patisserie kínálatának (fotó: Flickr.com - Doug Joubert)
Ikonikus torta konyhai balesetből
A gombamód szaporodó francia pékségeknek és cukrászdáknak köszönhetően már Magyarországon is találkozhatunk az eredeti receptek alapján készülő tortácskákkal, linzetrésztákkal és egyéb édességekkel.
Az egyik legnépszerűbb a macaron, amit senkinek nem kell bemutatni. Eredetileg olasz sütemény, mégis a franciák tették világhírűvé. Elkészítése egyáltalán nem egyszerű, sok kísérlezetés és türelem kell hozzá.
A millefeuille, vagyis a franciák krémese, háromrétegű krémmel töltött, mázas levelestészta-torta, manduláva és procukorral. Állítólag egy fiatal párizsi szakács találta fel: fogadást kötött, hogy ezer rétegből álló süteményt készít, és veszített. De amit elkészített, az kitűnő alap volt, és ezt tökéletesítve már benne volt a klasszikus alapműben, Piere de Varenne 1651-ben megjelent szakácskönyvében.
A tarte tatin karamellizált almatorta, ami egy konyhai balesetnek köszönheti a létezését: a Tatin-nővérek, Caroline és Stéphanie almatortát sütöttek a Lamotte-Beuvron (Sologne) nevű éttermükben, a sütőben felejtették a tortát, és megégett. A karamellizálódott almára tettek még egy kis tésztát.
Az éclair tejszínhabbal vagy pudinggal tölthető, égetett tésztás sütemény, amelynek tetejére csillogó máz kerül, ami igazodik a fánkszerű sütemény töltelékéhez.
Az eclair egyik legnépszerűbb verziója (fotó: Krman Communications)
Szintén a klasszikusok közé tartozik a fraisier, a mandulás tészta cseresznyepálinkűval átitatva, vajkrémmel, eperlekvárral és eperrel. Az Opéra-szelet mandulalisztes joconde piskótalapokból, kávés francia vajkrémből és étcsokoládé ganache-ból áll, rétegezve, a Saint-Honoré pedig körkörösen elrendezett kis fánkokat jelent vaníliakrémmel, vaníliás tejszínnel és mandulával.
Fraisier - szezonális kedvenc (fotó: Flickr.com - Isabelle Hurbain Palatin)
Ha szeretnéd elsajátítani a francia cukrászok trükkjeit, még last minute jelentkezhetsz Stephane Gerphagnon szeptember 19-ei kurzusára! A cukrász egyenesen Franciaországból érkezett,és olyan fantasztikus desszertek készítésébe avatja be a részvevőket, mint az éclairs, a créme brulée, és megtanulhatod az igazi francia puding titkait is!
Szakemberek szerint ahhoz képest, hogy milyen sok termékre mondják, írják, hogy mangalica, elenyésző százaléka valóban az. Tényleg lépten-nyomon átvernek minket ezzel kapcsolatban?
"Valaki gazdasági okok miatt tart mangalicát, valaki a gasztronómiai értéke miatt, és valaki hitbéli okok miatt, szerelemből. Nálam ez utóbbi kettő dominál, én a szabadtartásban és a tisztavérű állományban hiszek" - magyarázza Járosi Tamás biogazda, a Fekete-bárány blog szerzője, a balatonfüredi Malackrumpli étterem tulajdonosa. A biogazda szerint a mangalica úgynevezett bekerülési, felnevelési költsége 2,5-3 szorosa az ipari sertésnek, hiszen a mangalica szabadtartásban nem hét-kilenc hónap alatt, hanem több mint két év alatt nő meg a vágósúlyára.
Fotó: Björn Láczay /Flickr Creative Commons