100fok

"Umeboshi? Azt eszik vagy isszák? Az umeboshi japán szilva fajta, a makrobiotikában igazi superfood-ként emlegetik" - írja a Zizikalandjai blog szerzője. "Értékes gyógyító energiáit a több évig tartó, tengeri sóban történő érlelés során nyeri el. Gyönyörű színét a vöröses színű shiso levél adja. Maga a szilva csodás immunerősítő, megfázás, fáradtság ellen is használhatjuk gyógyitalaink alapanyagaként, valamint ételeink ízesítésére. Itthon kapható ecet, paszta (krém) és néha eredeti szilva formájában is.

Umeboshi - forrás: Flickr.com (Caleb Phillips)

Nagyon egyszerűen használom fel az ecetet. Néhány evőkanálnyit összekeverek olívaolajjal és ebben forgatom meg a zöldségeket (gombát, retket, brokkolit, karfiolt próbáltam eddig), hagyom egy kicsit állni, aztán mehet is a sütőbe. Isteni sós, savanykás ízt ad a zöldségeknek. Akinek nem sikerül beszerezni, annak adok helyettesítő alternatívát, ami szójaszósz és frissen facsart citromlé keverékéből áll. Bármilyen körettel tálalható,... mehet mellé köles, rizs, quinoa, sült krumpli, saláta… a fantáziátokra és a hűtőtök/kamrátok készletére bízom."

Az ételhez a retek levelét használjuk, mert így megelőzzük a pazarlást (további pazarlás-csökkentő tippeket itt találtok). És ha már a japán gasztronómiánál tartunk, megemlítjük a Mottainai filozófiát, ami japánul olyasmit jelent, hogy sajnáljuk, hogy pazarlunk. Nemcsak az ételre és az anyagi dolgokra vonatkozik, hanem az időre, és egy egész Érdemes utánanézni a Mottainai-filozófiának és követni - az élet más területein is.

Ume ecetben pácolt sült zöldségek spenótos kölessel

A cukor hosszú távon függést okoz mindannyiunknak, igen, a gyerekünknek is. Tudjuk. Negatívan hat van a viselkedésére, a hangulatára, a figyelmére. Ezt is tudjuk. Tapasztaljuk is, legfeljebb nem valljuk be. Hosszú távon elhízhat, cukorbeteg lehet. Tiszta sor ez is, mégis belesétálunk a csapdába. Megvesszük a túrórudit, a joghurtot, a krémes desszerteket, amiket aztán napi szinten oda is adunk, és ha van a konyhaszekrényben csoki, abból is „leesik” egy-egy darab vacsora után. „Csak akkor lesz desszert, ha mindent megeszel!” – mondjuk neki, és megnyugszunk, ha az édesség iránti sóvárgás miatt üres lesz a tányérja. Később pedig csodálkozunk, hogy egyre rendszeresebb a követelőzés, hogy felkúszik rá néhány kiló, hogy mást már nem is nagyon akar enni.

A legtöbb családban küzdenek ezzel a problémával.(Vagy küzdeni ugyan nem küzdenek, de attól még a probléma jelen van.) Kivételt jelentenek azok, akiknél van valamiféle egységes szabály, amivel mindenki egyetért, amit mindenki betart. Ahol valamelyik felnőttnek jutott rá ideje, hogy feltérképezze, mit érdemes megvenni a készételek közül, és mi az, amit bizony otthon kell elkészíteni. (És el is készíti ezeket…) Ha nem így van, a változtatás, az átállás nehéz. Nem véletlen, hogy legtöbben folyton halogatjuk, és beérjük félmegoldásokkal…

Korábban megkértük olvasóinkat, hogy írják le ezzel kapcsolatos tapasztalataikat. Nagyon hasonló történetek érkeztek. Zsuzsi, aki némettanár, például ezt írta.: „Mindketten hagyományosan étkező családokban nőttünk fel a férjemmel. Persze, hogy reggelire kész müzlit kapott a gyerek tehéntejjel, ebéd után pedig mindig ehetett desszertet, kekszet, hagyományos süteményeket, csokit... A nyári időszakban minden napossá vált a fagyi, ovi után, hisz meleg van… Főleg a férjem generálta mindezt, aki átlagon felül szerette az édességet. Sokáig küzdöttem, hogy legalább hétköznap ne legyen a tömény édesség téma, aztán egy időre feladtam. A végén az elveimből annyi maradt, hogy cukrot nem kapott a kislányom, igaz, ha ajándékba kapta mástól, elfogadta.”

„Nem meglepő módon a gyerekre felkúszott 2-3 kiló, teljesen feleslegesen. Állandó lett a „kérek csokit” műsor otthon. Elismerem, hogy mi sem mutattunk jó példát. Gyakorlatilag minden nap nassoltunk sósat, édeset, persze nem reformételeket. A fordulópontot az hozta meg, hogy a férjem elkezdett fogyókúrázni és sportolni, amihez én is csatlakoztam. Egy ismerős dietetikussal összeraktunk egy étrendet, pontosabban egy listát azokból az ételekből, amiket nyugodtan fogyaszthatunk. Egy hónappal később örömmel nyugtáztuk, hogy elindult a változás. Innen már csak egy ugrás volt, hogy vegyünk egy nagy levegőt, és átgondoljuk: mit is eszik a gyerek. Először az édességeket iktattuk ki a hétköznapokból. (Lett helyettük persze más, ami finom, és ami valamelyest édes ízt is jelent.) Aztán bevezettük a kötelező gyümölcs uzsonnát. (Korábban ez is esetleges volt.) A legnehezebb a reggeli kérdése volt: Édes müzlik helyett mindannyian átálltunk a zabpehelyből készült kására, friss gyümölcsökkel. Reakció: sírás, toporzékolás, duzzogás. Végül úgy oldottuk meg, hogy nem erőltettük a dolgot, választhatott teljes kiőrlésű kenyeret is, sajttal, sonkával. Egy darabig ezeket ette (a közepesnél kisebb lelkesedéssel), majd, amikor megkóstolta a zabpelyhet, almával, banánnal, átállt erre magától.” Zsuzsi szerint a főtt ételek elkészítésén még sokat kell változtatnia, de ahogy ő mondja: „minden nem mehet egyszerre.”

Az ő családjában tehát az hozta meg a változást, hogy a felnőttek is igényelték a reformokat. A helyzet nem egyszerű, mert a gyerekek – valljuk be – iszonyatos módon tudják terrorizálni a családtagokat. De biztos, hogy nem lehet túljárni az eszükön?

A Washington Post összegyűjtötte Casey Seidenberg táplálkozási szakértő tippjeit. Következzen ezeknek az összefoglalása!

1. Előzzük meg a sóvárgást!

A cukor kézzelfogható sóvárgást okoz, csak úgy, mint a szomjúság, illetve az alacsony vércukorszint. Foglalkozzunk előbb ezekkel! Biztos, hogy elég fehérjét, egészséges zsírokat, egyéb tápláló ételeket adunk neki, ahhoz, hogy az energiaszintje optimális legyen? Biztos, hogy iszik elég vizet? Gondoljunk a pszichés és szociális tényezőkre is: Biztos, hogy nem unatkozik? Hogy nem csak valamit pótol az édességekkel? (Ahogy mi is néha tesszük…) 

2. Szép lassan száműzzük a legbrutálisabb cukortartalmú ételeket/italokat!

Üdítők, édességek, csoki, cukor, joghurtok, müzli. A legtöbb gyerek ezekkel fogyasztja a legtöbb cukrot. Ha szép lassan csökkentjük ezek mennyiségét, illetve előbb-utóbb kivonjuk ezeket az étrendjükből, abba marad a sóvárgás is. Jöhetnek reggelire a zabpehelyből készített házi müzlik, illetve a teljes kiőrlésű kenyerek. Hétvégén az alacsony cukortartalmú palacsinták. Hűtőben az egészséges nassolásra szánt ételek. Úgy nagyon nehéz lesz, ha az ember tart otthon egy csomó édességet, aztán eltiltja ezektől a gyereket. Vidd el néha fagyizni, de ne tarts egy nagy doboz jégkrémet a hűtőben! 

3. Ne legyen automatikusan desszert minden ebéd vagy vacsora után!
Kerüljük el a „ha megetted az ebédet, kapsz desszertet!” típusú alkukat. Persze lehet a héten egy-két olyan nap, amikor az egész család desszertet fogyaszt a vacsora után.  

4. Általában te adagold az ételt neki!

Próbáld arra nevelni, hogy csak akkor kérjen, ha tényleg éhes, és persze, sose minősítsd azért, hogy mennyit eszik! 

5. Igyekezz jó példát mutatni azzal, hogy te sem eszed túl magad, és hogy állandóan bűntudatod van a mennyiség vagy a minőség miatt! Ide tartozik az egyik legnehezebb kérdés.: legyen konszenzus a pároddal! 

6. Nézd meg, hogy mi van az ételekben, amiket néha veszel!
Ha a joghurt tele van cukorral, adalékanyagokkal, gyümölcs viszont alig van benne, akkor lehet, hogy ideje brandet váltani... Igen, ez macera, viszont csak egyszer kell végigcsinálni utána már lesz egy listád azokból, amikre valóban érdemes pénzt költeni. Különösen kényes téma ebből a szempontból a gyümölcsitalok összetétele.  

7. Ne csüggedj, ha az elején nehéz!

Az, hogy a cukros ízeket szereti a gyerek, tanult dolog. Le lehet szokni róla!  

8. Nevezz ki egy napot a héten, amikor nyugodtan fogyaszthat a kedvenc édességeiből, lásd fagyi! Lehet ez heti több nap is, az eredmény így is biztosan jobb lesz, mint a korábbi, napi szintű, és mértéktelen fogyasztása ezeknek az ételeknek.  

9. Adj neki alternatívát egészséges nassolnivalókból! Hadd válasszon ezek közül ő! 

10. Ha a gyereknek komoly erőfeszítést okoz leszokni a cukorról, nyugodtan jutalmazzuk meg, csak ne ennivalóval!  

10+1. Amikor már vége a dühöngésnek, értetlenkedésnek, vonjuk be őket a tervezésbe, vásárlási lista összeállításába! Magyarázzuk el részletesen, hogy miért csináltuk. Meséljünk történeteket. Ilyenkor már meghallgatják…

Cikkeink a témában:

Szendvics helyett: Teljes értékű reggeli és uzsonna
Banános, fahéjas zabkása
Gyors, egyszerű, egészséges kekszek
Hogy kerül a bozza a palacsintába?
Tavaszi vega reggelik
Tojásreggelik

Ha valami laktató, de egészséges ételre vágysz, és szereted a lazacot, akkor Colors in the Kitchen receptjét egyenesen neked találták ki. Tény, hogy valószínűleg be kell szerezned hozzá néhány dolgot a piacról, de maga az elkészítés már megy, mint a karikacsapás. És még csak túl sok idő sem kell hozzá. Mellesleg tudtad, hogy a hal a téli depresszió ellen is jó?

Édesköményes-sáfrányos tarhonya olajbogyós-kapros lazaccal

Hozzávalók: (4-6 adaghoz)

Tarhonya:
- 1 vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 kisebb gumó édeskömény
- 50 g sótlan vaj
- 1/4 kezeletlen citrom reszelt héja
- 1/2 tk. őrölt római kömény
- 2 csipet cayenne bors
- 10 szál sáfrány
- 1 tk. só
- 200 g házi jellegű tarhonya (vagy persze házi is lehet)
- 7 dl zöldségalaplé

Lazac:
- 4 szelet lazac - bőr nélkül (500 g)
- 1 nagy csokor kapor
- só
- olívaolaj
- 2-3 marék magozott fekete olajbogyó karikákra vágva

Elkészítés:

A tarhonyához a megtisztított hagymát, fokhagymát és édesköményt (szárát, levelét is - csak a torzsáját távolítom el) aprítógépben felaprítom. A sáfrányt egy kevés meleg vízbe teszem. Egy nagyobb lábosban a vajon üvegesre párolom a hagymát, fokhagymát és az édesköményt.

Hozzáadom a tarhonyát, kissé megpirítom. Beleszórom a fűszereket (római kömény, cayenne bors, leszűrt sáfrány, só és citromhéj), felöntöm az alaplével és alacsony lángon fedő alatt puhára főzöm 12-15 perc alatt. (A tarhonya előírásában nálam 12 perc szerepelt, ami bőven elég is volt). Néha érdemes kevergetni és ha sok folyadék párologna el, akkor azt zöldségalaplével pótolni. (Nálam pont elég volt a 7 dl.)

A lazacszeleteket kisebb darabokra vágom, majd olívaolajon néhány perc alatt hirtelen megsütöm. (Süthetjük a bőrével is, majd utána egy villával eltávolítjuk a húst a bőrről.) Nem szabad túlsütni, mert akkor kiszárad. Egy tálba szedem, hozzáadom az aprított kaprot és az olajbogyót, majd összekeverem és ízlés szerint sózom. A tarhonyával tálalom. 

„Amióta vegetáriánus lettem, nem is jutott eszembe a töltött káposzta. Pedig imádom a savanyú káposztát, de beértem a vöröslencsés korhelylevessel vagy a savanyú káposztás köles fasírttal" - írja Nagy Zita, a Zizi kalandjai bloggere. „Aztán tavaly karácsony előtt csak készítettünk egy vegán változatot. Annyira finom lett, hogy a húsevő családtagok sem vették észre, hogy nincs benne hús. Most benne vagyunk a töltött káposzta szezonban, tehát minimum egyszer csináljátok meg!"

A savanyú káposzta több, mint vitaminforrás. A késő őszi, téli időszakban érdemes belőle minél többet fogyasztani. „A savanyú káposzta fejeskáposztából készül, az erjesztést sóval, vagy sós vízzel és kovásszal végzik 10-90 napig. A fejeskáposzta C-vitamin tartalma igen magas (20 mg/100 gr), amit a savanyítás után sem veszít el, mint ahogy más, értékes összetevőit sem. A C-vitaminon kívül B1-vitamint, niacint és karotint is bevihetünk fogyasztásával. Az ásványi anyagok közül pedig foszfor, kalcium, kálium, magnézium és nátrium található benne.

A legjobb a hagyományos eljárással készült savanyú káposzta, a boltban kaphatók közül a legtöbb sajnos már gyorsérleléssel készült. A savanyú káposztát ajánlott nyersen fogyasztani, de megfelelő főzéssel az elkészítés során is megőrizhetünk számos vitamint és ásványi anyagot belőle. Kiválóan védi a bélrendszert, újjáépíti a bélflórát, méregtelenít, szabályozza a vér cukor-és koleszterinszintjét" - írja a blogger.

Retró vegán töltött káposzta

Hozzávalók kb. 6 főre:

– 2 csomag (600 g) füstölt tofu vagy szejtán, esetleg füstölt gabonakolbász
– 150 g fehér rizs, megmosva, nyersen
– 1 nagy fej vöröshagyma, felaprítva
– 3-4 gerezd fokhagyma, felaprítva
– savanyú káposzta levelek, a nagyobbak félbe vágva
– szálas savanyú káposzta, felaprítva
– 2-3 evőkanál búzaliszt
– 1 evőkanál füstölt paprika
– napraforgó olaj
– só, bors
– szójajoghurt, (a tálaláshoz)

Elkészítés:

Egy tálban morzsoljuk szét a tofut (a szejtánt, gabonakolbászt aprítsuk fel), adjuk hozzá a rizst, a vöröshagymát és a fokhagymát. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint.

A káposztaleveleket és a szálas káposztát ízlés szerint átmoshatjuk (mi nem szoktuk, mert úgy szeretjük, ha minél savanyúbb az étel).

A káposztaleveleket a vastag erektől megtisztítjuk. Veszünk egy káposzta levelet, közepére helyezünk kb. 2 evőkanál tölteléket, majd felhajtjuk/összetekerjük és kis káposzta csomagokat készítünk belőle. A töltött káposztákat lábosba rakjuk, tetejére halmozzuk a szálas káposztát, és felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi. Közepes láng felett kb. 25 percig főzzük.

Közben rántást készítünk: egy kevés napraforgó olajon (1-2 evőkanál) megpirítjuk a lisztet, a tűzről levéve hozzáadjuk a füstölt paprikát, vízzel csomómentesre keverjük és ráöntjük a káposztára. Átforraljuk az egészet a rántással együtt kb. 15 perc alatt, és már tálalhatjuk is, szójajoghurttal és ropogós kovászos kenyérrel.

Tipp: a tölteléket készíthetjük barnarizzsel, quinoával vagy akár kölessel is.

Indulhat a visszaszámlálás tavaszig, de ezt a pár hideg hetet még valahogy ki kell húzni, és ez az az időszak, amikor a szervezetünknek a leginkább szüksége van vitaminokra. A táplálkozás ilyenkor különösen nagy hatással van a hangulatunkra és a teljesítményünkre, ezért érdemes jobban megismerni azokat a szezonális, helyi alapanyagokat, amelyek segítenek felturbózni a szervezetünket.

Sorozatunk következő szereplője a csicsóka, vagy jeruzsálemi articsóka. Rendszertanilag a napraforgókkal van rokonságban, mégis a burgonyához hasonlít ízét és formáját tekintve. Észak-Amerikából került Európába, Magyarországon a 17. században terjedt el. Igénytelensége miatt a "szegények eledelének", illetve volt olyan is, hogy fogyasztásra alkalmatlannak tartották, az utóbbi évtizedekben aztán ismét felfedezték az egészséges, helyi és szezonális hozzávalókat előnyben részesítő táplálkozás hívei.

Fotó: Flickr.com - Yutaka Seki