A csicsóka, vagy jeruzsálemi articsóka fontos téli tápanyagforrás. Rosttartalma kb. ötször nagyobb, mint a burgonyáé, laktató, és csökkenti az édesség utáni vágyat is. Gumóinak 15-20 százaléka inulin nevű anyagot tartalmaz, ami nem emeli meg a vércukorszintet, de édes íze csökkenti a nassolás utáni vágyat(nem azonos az inzulinnal).
Ásványi anyag- és vitamintartalma is jelentős, sok kalciumot, káliumot, magnéziumot, foszfort és cinket tartalmaz, és a B1-, B2-, C-vitaminban is gazdag.
Leginkább piacokon tudjuk beszerezni, próbáljunk a foltmentes, kevésbé göcsörtös darabokra vadászni. Mielőtt felhasználjuk, mossuk meg vízben, és alaposan tisztítsuk meg kefével, vagy hámozzuk meg. Nem minden esetben szükséges eltávolítani a héját.
Akárcsak a burgonyából, készíthetünk belőle krémlevest, főzeléket, csipszet, a salátákat nyersen is feldobja dióhoz hasonlító ízének köszönhetően. A főzéssel óvatosan, hamar szétesik.
Csicsókakrémleves
Hozzávalók:
2 kg csicsóka
egy darabka vaj
5 piritott mókusmogyoró, összetörve
1 l zöldségleves alap
1 csésze tej
1 kiskanál keményítő
egy kevés víz
Mosd meg és aprítsd fel a csicsókát.
Dinszteld meg egy kevés vajon, add hozzá a mogyorót és a levesalapot. Főzd, mig megpuhul.
Helyezd a robotgépbe és pürésitsd. Öntsd át szűrőn, hogy a megmaradt darabkákat felfogd.
Tedd vissza a lábasba, add hozzá a tejet és a vízben feloldott keményítőt. Forrald fel, majd adj hozzá egy kevés vajat befejezésképp.
A képek forrása: flickr.com - WFIU Public Radio
Indulhat a visszaszámlálás tavaszig, de ezt a pár hideg hetet még valahogy ki kell húzni, és ez az az időszak, amikor a szervezetünknek a leginkább szüksége van vitaminokra. A táplálkozás ilyenkor különösen nagy hatással van a hangulatunkra és a teljesítményünkre, ezért érdemes jobban megismerni azokat a szezonális, helyi alapanyagokat, amelyek segítenek felturbózni a szervezetünket.
Sorozatunk következő szereplője a csicsóka, vagy jeruzsálemi articsóka. Rendszertanilag a napraforgókkal van rokonságban, mégis a burgonyához hasonlít ízét és formáját tekintve. Észak-Amerikából került Európába, Magyarországon a 17. században terjedt el. Igénytelensége miatt a "szegények eledelének", illetve volt olyan is, hogy fogyasztásra alkalmatlannak tartották, az utóbbi évtizedekben aztán ismét felfedezték az egészséges, helyi és szezonális hozzávalókat előnyben részesítő táplálkozás hívei.
Fotó: Flickr.com - Yutaka Seki