100fok

Egy nagyon egyszerű halétel receptje következik, amit kezdők is nyugodtan elkészíthetnek. A receptben tengeri sügér szerepel, de bármilyen halból elkészíthető az étel, ami nem tartalmaz szálkát. A karácsonyi menüt is változatossá tehetjük vele, ha az idén valami mást szeretnénk!

Gyömbéres-szójás párolt hal

(woksoflife)

Hozzávalók 4 személyre:

4 szelet tengeri sügér
2 diónyi friss gyömbér
2 gerezd fokhagyma
3-5 szál újhagyma
4 evőkanál szójaszósz
3 evőkanál olívaolaj
darált bors

Elkészítése:

Egy kis tálba tegyük a vékony gyufaszál vékonyságúra összevágott gyömbért és fokhagymát, öntsük rá a szójaszószt és az olívaolajat. Daráljunk rá borsot, majd adjuk hozzá a ferdén felszeletelt újhagymát és keverjük jól össze.

Kevéske olívaolajjal kenjünk ki egy kisebb tűzálló tálat, majd adagonként két-két szelet halat egymásra téve helyezzük a tálba. Mindegyik tetejére csorgassunk a hagymás fűszeres szójás pácból, majd alufóliával fedjük be alaposan.

Tegyük előmelegített sütőbe, és 150 fokon pároljuk 20-25 percig.

Ha elkészült, óvatosan lapátkanállal tálaljuk nagy tányérra, körítésnek párolt zöldbabot és sült sütőtököt készítsünk.

Elkészíthetjük adagonként fóliában is. Egy adagnyit tegyünk egy nagy alufólia közepére, tetejére halmozhatunk csíkokra összevágott színes paprikát, brokkolit, karfiolt, sárgarépát, majd csorgassuk meg a szósszal, csomagoljuk be jól, és sütőben pároljuk 20 percig. Tálaláskor fóliából a vele megpárolódott körettel kikanalazható.
 

Leves és omlett? Akármennyire is furcsának tűnik a párosítás, a szerző, Mindenmentes Nóri szerint remekül működik együtt a két étel. Így lesz a pillanatok alatt elkészíthető csípős, ázsiai ízvilágú levesből tápláló vacsora, ráadásul garantáltan segít feltekerni a belső fűtésünket egy borongós, hűvös novemberi estén. A hozzávalók között nem szerepel szinte semmilyen egzotikus, nehezen beszerezhető alapanyag, így akár egy hétköznap este is elkészíthetjük.

Nemsokára támadnak a mínuszok, eljött a melegítő levesek ideje. Most rögtön két izgalmas, mégis egyszerűen elkészíthető receptet is kipróbálhattok.

Ugye mindenki járt már úgy, hogy nagy lelkesen hazaszállított néhány szép sütőtököt, a konyhában viszont elfogyott az ihlet? Természetesen van élet a karamellizált sütőtökön és az alap krémlevesen túl is: most egy egzotikus, pikáns leves receptjét osztjuk meg veletek, Mindenmentes Nóri konyhájából.

A thai konyhával kapcsolatban általában nem egy sütőtökből készült fogásra gondolunk, pedig a thai fűszerek és a kókuszos alaplé nagyon jól működik együtt az ősz egyik legnépszerűbb hozzávalójával. Ez az egzotikus ízvilágú leves akár egy munkanap végén is összedobható: kb. 30-40 perc alatt készül el. Egy esős őszi nap után igazi lélekmelegítő!

Ma egy marokkói tazsin (tagine) konyhai tűzhelyre és lábasra optimalizált változatát mutatjuk meg nektek, ami az Ezt ettem blog szerzőjének receptje - és hogy meglegyen a szezonális vonal is -, sütőtököt is teszünk bele.

A tazsin egy speciális, tetjén lyukas, kúp alakú fedővel ellátott agyagedény és a benne készülő zöldséges-húsos ételek neve, melyek jellemzően lassú tűzön, a szabadban készülnek. A kúp alakú kialakítás bent tartja a gőzt, ami újra meg újra lecsapódik a fedő alatt puhuló ételre, így minimális folyadékkal is puha, szaftos lesz az eredmény. A marokkói konyha nem létezhet római kömény nélkül (ez nem azonos a köménymaggal), ahogy a gyömbér, a kurkuma és a fahéj is alaptartozék, sőt gyakran kerül a hús és a zöldség mellé valamilyen aszalt gyümölcs is. Utóbbi szinte kötelező jelleggel.

Az igazi tazsint kenyérrel tálalják, soha nem kuszkusszal - ez utóbbi már önmagában is kész műalkotás, nem igényli a tazsint maga mellé. Mi viszont most engedékenyek voltunk és mégis kuszkuszt készítettünk hozzá, cserébe nem hívjuk tazsinnak a sütőtökös csirkénket.

Először is tisztázzuk, hogy a naphal nem ugyanaz, mint az Ázsiából importált, vitatható körülmények között tenyésztett pangasius, vagyis cápaharcsa. (Akkor sem, ha az üzletekben el akarják hitetni velünk ennek az ellenkezőjét.) Míg a mirelitpultokban kapható cápaharcsákat annak idején szerves hulladékkal és más borzasztó dolgokkal etették, addig a receptünkben szereplő naphal (napkárásznak és japánkárásznak is hívják) ízletes, a hazai édesvizekben is élő hal. Nem őshonos, az észak-amerikai halfaj egy 1905-ös import során érkezett egy magyarországi tógazdaságba, ahonnan megszökött, és eljutott a Balatonba, a Drávába, és a Duna egész vízrendszerében elszaporodott.