Már roskadoznak a piacon a ládák a zamatos epertől és hamarosan a nyár kedvenc gyümölcsei is szép sorjában felbukkannak. Megunhatatlan a friss gyümölcs, de omlós pitetésztába burkolva is mennyei élményt nyújt. Szelesebb napokon forrón, az esti tea mellé; kánikulában pedig hidegen, fagylalttal.
Cikkünk előző részében blogger szerzőnk, Bede Anna, 92 éves nagymamája segítségével lépésről-lépésre bemutatja az autentikus nokedli, csipetke, tarhonya és sztrapacska készítését. Most édesebb vizekre evezünk, és gyermekkori nagy kedvenceink következnek, a gombóc és a nudli.
Korábbi ígéretünkhöz hűen megérkeztünk a "haladó" tésztákhoz. Konyhában tapasztalt olvasóink most biztos felszisszennek, hogy mi ebben a bonyolult? A tésztás összefoglalónkban említett ételekhez képest annyi mindenképpen, hogy ott a receptek alapját a száraz tészták képezték, itt viszont nekünk kell a tésztát összeállítani. Ráadásul annak, aki nem készít nap mint nap szilvás gombócot (legtöbbünknek), okozhat némi bosszúságot az "amennyit felvesz" szóösszetétel.
Bizonyára mindenki életében volt már olyan, hogy a barátnő, barát, szomszéd, családtag telefonált, hogy átugrana, de ha már ő jön, hozná magával még a Lajosékat is, és a végén egy kisebb traccspartira elegendő ember jött össze. Mit lehet ilyenkor tenni, főleg, ha hó végével a pénztárcánk is megcsappant már? Vacsora, két-három fogás, 2000 forintból 6 főre, és még nézzen is ki valahogy? És persze legyen olyan finom, hogy megnyalják utána a vendégek minden ujjukat!
Sokan vélekednek úgy, hogy a magasabb ár biztosan magasabb minőséget is jelent, ám tapasztalataink szerint ez bizony nem ilyen egyszerű. Mint ahogy természetesen az sem, hogy a legolcsóbb mindig ugyanolyan jó. A következőkben a mi tapasztalatainkat olvashatjátok, mi az, amiből olcsón is lehet jó minőséget venni, és mi az, amiért mi, a saját konyhánkban hajlandóak vagyunk kicsit több pénzt adni, mi az amiért érdemes több pénzt adni?