100fok

Homebisztro gasztrobloggerünk szerint ennek a levesnek az ötlete nem teljesen újszerű, hiszen a szilvához adja magát a fahéj és a receptben felsorolt fűszerek, szerintünk azonban téved. Igenis van abban valami különleges, hogy a levesbe némi alkoholt borít, és abban is, hogy a plusz ízesítést a mézes joghurt jelenti.

A szilva szezonja júliustól kezdődik, tehát már bőven találkozhatunk vele a piacon. Ha szeretnénk egy olyan különleges receptet a kánikulára, ami akár desszertnek is kíváló, akkor feltétlenül készítsük a héten el. 

Joghurtos szilvaleves mézes joghurttal

Hozzávalók a leveshez:

- 1kg szilva

- 150ml bor*

- 50ml víz

- 2 evőkanál barnacukor**

- 1 evőkanál fehércukor**

- 1 csillagánizs

- 1 kiskanál fahéj

- 1 kiskanál friss gyömbér (reszelve)

- 1 csipet só, és 2-3 „tekerés” bors

Hozzávalók a joghurthoz:

- 150g natúr joghurt

- 2 evőkanál méz

- ízlés szerint egy csipet fahéjat vagy kardamomot is adhatunk hozzá.

Elkészítés:

A szilvát megmossuk, kimagozzuk, félbevágjuk, az ánizzsal és az egyéb fűszerekkel az edénybe tesszük, hozzáöntjük a vizet és a bort, majd kb. 10-15 percet főzzük. A csillagánizst kihalásszuk, majd botmixerrel pépesítjük a levest. Ha túl sűrű, teszünk hozzá még egy kis vizet. A végén, ízlés szerint édesítjük mézzel vagy cukorral.

A mézes joghurthoz elkeverjük a hozzávalókat. A levest lehűtjük, a tálaláskor tesszük hozzá a mézes joghurtunkat. 

Tálalási ötletek:

Mézes joghurt helyett használhatunk natúr joghurtot esetleg egy kis tejszínhabot, vagy joghurttal kevert tejszínhabot. 

Megjegyzések:

• A BOR: Nem kell a híres helyi vagy külföldi borászok csúcsborait használni, de arra mindenképp figyeljünk, hogy olyan bort adjunk a leveshez, amit magunk is szívesen meginnánk. Főzés közben ugyan veszít a bor az ízéből és alkohol-tartalmából, de éppen a bor „aromája” fog az ételben maradni. Elsősorban vörösbor passzol hozzá, abból is a lágyabb, fiatalabb, gyümölcsösebb, mediterrán borok (például a kékfrankos, merlot, illetve a spanyol borok). Fehér borral nem próbáltam. Ha próbálnám, akkor egy kevésbé savas, illatosabb, gyümölcsösebb bort választanék hozzá (mint amilyen az Irsai Olivér). Ami ugyan nem bor, de szerintem 
• A cukor mennyisége az ízlésünkön kívül függ a szilva édességétől is. Rakjunk kevesebbet a leveshez, és kóstolás után szükség esetén még egy kicsit. A levesnek egyébként nem kell édesnek lennie, épp csak annyira, hogy minden ízt szépen kihozzon, és ellágyítson a cukor.

"Umeboshi? Azt eszik vagy isszák? Az umeboshi japán szilva fajta, a makrobiotikában igazi superfood-ként emlegetik" - írja a Zizikalandjai blog szerzője. "Értékes gyógyító energiáit a több évig tartó, tengeri sóban történő érlelés során nyeri el. Gyönyörű színét a vöröses színű shiso levél adja. Maga a szilva csodás immunerősítő, megfázás, fáradtság ellen is használhatjuk gyógyitalaink alapanyagaként, valamint ételeink ízesítésére. Itthon kapható ecet, paszta (krém) és néha eredeti szilva formájában is.

Umeboshi - forrás: Flickr.com (Caleb Phillips)

Nagyon egyszerűen használom fel az ecetet. Néhány evőkanálnyit összekeverek olívaolajjal és ebben forgatom meg a zöldségeket (gombát, retket, brokkolit, karfiolt próbáltam eddig), hagyom egy kicsit állni, aztán mehet is a sütőbe. Isteni sós, savanykás ízt ad a zöldségeknek. Akinek nem sikerül beszerezni, annak adok helyettesítő alternatívát, ami szójaszósz és frissen facsart citromlé keverékéből áll. Bármilyen körettel tálalható,... mehet mellé köles, rizs, quinoa, sült krumpli, saláta… a fantáziátokra és a hűtőtök/kamrátok készletére bízom."

Az ételhez a retek levelét használjuk, mert így megelőzzük a pazarlást (további pazarlás-csökkentő tippeket itt találtok). És ha már a japán gasztronómiánál tartunk, megemlítjük a Mottainai filozófiát, ami japánul olyasmit jelent, hogy sajnáljuk, hogy pazarlunk. Nemcsak az ételre és az anyagi dolgokra vonatkozik, hanem az időre, és egy egész Érdemes utánanézni a Mottainai-filozófiának és követni - az élet más területein is.

Ume ecetben pácolt sült zöldségek spenótos kölessel

Chutney. Készülhet zöldségből vagy gyümölcsből, lehet édes vagy csipős, a lényeg fűszerezés itt is. Mostani receptünket a Babramegy bloggere küldte.

A tkemali (ტყემალი) szilvából készült savanykás szósz, a grúzoknál olyan népszerű, mint nálunk a ketchup. Az alapja nem az itthon közkedvelt lila szilva, hanem a vadon növő mirabella szilva (vagy kissé prózaibb nevén fosóka); a gyümölcs érettségétől függően pedig készíthető belőle zöld, sárga és piros tkemali is. (Ez egy gyönyörű, apró, sárga, vagy picit nagyobb és piros szilvafajta, amit sokan díszfaként ültetnek a kertjükben, de leginkább vadon nő az erdőszéleken, szerte az országban. A piacokon még éppen található a piros belőle, ha nem, ringlóval is működik a recept!)

Potyóka, mert potyog, lotyóka, hisz leesve szétloccsan és népi nevén fosóka szilva is - aki evett egyszerre belőle tetemes mennyiséget, annak nem kell magyarázni, hogy miért. Általában hagyják a fa alatt megrohadni, figyelmesebbek cefrének megmentik. Mi viszont szeretjük nagyon - és ahogyan a grúzok is - fantasztikus, fűszeres ketchupot készítettünk belőle.

Cikkünk előző részében blogger szerzőnk, Bede Anna, 92 éves nagymamája segítségével lépésről-lépésre bemutatja az autentikus nokedli, csipetke, tarhonya és sztrapacska készítését. Most édesebb vizekre evezünk, és gyermekkori nagy kedvenceink következnek, a gombóc és a nudli.