A Világbüfé Fesztivál keretében múlt csütörtökön ellátogattam a Maki Stevenson japán séf (Makifood Főzőiskola alapítója és tanára) lakásán megrendezett Izakaya (japán tapasbár) ebédre. Ezek az Izakayák a spanyol tapas-bárok japán megfelelői, ahol kis, könnyű fogások követik egymást - sörkorcsolya gyanánt. Makinál viszont annyi mindent kóstoltunk, hogy a záró nagy fogást szinte már alig bírtuk megenni. 
Már dél előtt minden vendég jelen volt. Két asztalnál összesen tizenhárman ültünk, Maki
mellett pedig három kukta serénykedett a hatalmas nappali-konyha-étkező
látványkonyhájában. A kinti 35-40C-os melegből kellemes, 25C-os hűvös tetőtéri lakáskonyhába érkező vendégeket hideg szilvaszörppel és behűtött pörkölt gabonateával kínálta Maki, aki elmondta, hogy a japánok leginkább ezt a teát fogyasztják nyáron hűsítőként.
A menük felszolgálása közben Maki mesélt ezeknek az ételeknek a hagyományos japán fogyasztási módjáról. A japánok nem isznak sokat, de közben apró fogások, sörkorcsolyák kerülnek az asztalokra (pl.: tofu, sushi, sashimi - nyers hal -, algák, tészta ételek, pankoba - speciális zsemlemorzsába - panírozott zöldség, hús és tengergyümölcse, meleg egytálételek), melyből az asztaltársaság minden tagja csipegethet.
Hideg csilis szójabab salátát csipegettünk, közben már az asztalokra került a grillezett zöldspárga fehér wasabi és fokhagyma öntettel, valamint egy tofu saláta (kétféle tofuval, jégsalátával, koktélparadicsommal, avokádóval).
A két asztalnál baráti beszélgetések folytak, miközben három kukta cserélte a tányérokat, töltötte után a szörpös és teáspoharakat, és egymást érték a szebbnél szebb fogások. Néha Makinak is volt pár szabad perce mikor a tűzhely mellől oda tudott menni az asztalokhoz és mesélt az ételek hagyományos fogyasztási módjairól, eredetéről.
Elmondta például, hogy Japánban a csütörtök az "angolna nap", amit édesanyja mindig is kitüntetett figyelemmel tartott észben, mert nagy rajongója a nálunk is (ugyan nagyobb méretben mint Japánban) előforduló halnak. A japánok egyébként is szívesen fogyasztanak angolnát nyáron, mikor a nagy melegben nem kíván nehéz ételt a szervezet. Az angolna magas protein tartalma miatt tápláló. Maki az Iyazaka ebéd keretében bemutatott (és felszolgált) egy ilyen hűsítő uborka-, grillezett angolna salátát.
Ezt követték a csípős szósszal leöntött, tonhallal és kimchivel (= érlelt kínaikel vagy retek) töltött sült batyuk, majd fő fogásként egy gyömbéres, újhagymás sült oldalas barna rizzsel. A menüsort egy igazi nyári gyümölcs, jéghideg dinnyeszelet zárta.
Annak ellenére, hogy szolid kis fogások közös csipegetésére számított a vendégek többsége, a főmenüvel már többen nehezen boldogultak és a két órás ebéd végére legtöbben már csak egy kiadós sziesztára vágytak.
Maki bemutatta a japán konyha egy másik, itthon szinte ismeretlen, sokszínű arcát. Kiderült, hogy a sushi-sztereotípián kívül, még mennyi érdekes dolog létezik az ázsiai szigetország konyhájában. Egy igazi japán háziasszony konyhájában ehettünk, ahol - amikor éppen nem az elképesztő ízekkel voltunk elfoglalva - megleshettük, hogyan készíti ezeket a különleges ételeket, melyekhez kedves, személyes történetek is kapcsolódtak.
Maki rendszeresen tart japán tematikájú órákat a Főzőiskolában. Itt tudod megnézni, most éppen milyen órái indulnak.
A japán konyháról szóló cikkünket pedig itt olvashatod.
A cikket Illés Zsófia Szonja, a 100fok szerkesztője írta és fotózta.
A 100fok mentora a Makifood Főzőiskola.
Hozzászólásaitokat a 100fok facebook oldalán várjuk.
A Makifood Főzőiskola és Maki Stevenson japán séf által mentorált 100fok gasztro blog szerzői gasztronómiai szakemberek, konyhaművészek, gasztro bloggerek, szerkesztők, újságírók, cukrászok és séfek. És most megmutatják, hogy főzni gyerekjáték!