A Design Hét kapcsán az ételekhez fűződő emlékeinkről és egy különös kiállításról mesélt Szabó Eszter Ágnes képzőművész-kurátor. Eat arttal foglalkozó posztunk második részében a nyilvános, happening-szerű étkezésről és a hazai eat art művészetről lesz szó.
Az evés, mint interaktív művészet
A 20. századtól kezdve már az ételek nyilvános elkészítése és eseményszerű elfogyasztásuk is a művészeti diskurzus része, meséli Szabó Eszter Ágnes. Pont száz éve az olasz Futuristák kiáltványban fogalmazták meg a XX. századi művészettel kapcsolatos elvárásaikat, és ebben külön fejezetben jelent meg a futurista konyha. Éttermet működtettek, vacsorákat adtak, amikre különc, artisztikus menüket állítottak össze, de a hétköznapi életben is szerették volna korszerűsíteni az étkezési szokásokat. Például le akarták szoktatni az olaszokat a tésztáról és helyette a rizst ajánlották. Úgy gondolták, hogy a tészta elnehezíti az olaszokat fizikailag és szellemileg is.
Daniel Spoerri, forrás: foodcrypt.com
Egy másik példa Daniel Spoerri képzőművész, aki 1968-ban nyitotta meg Spoerri nevű éttermét Düsseldorfban. Itt is megjelent az emlékezés, amikor baráti vacsorák, vagy bulik maradékait rögzítette az asztallaphoz és képként akasztotta fel a falra.
Bizarr, különleges és interaktív vacsora is szerepel a Design Hét gasztro programjai között. A Taste Loffice-ban megrendezésre kerülő, szeptember 24-ei „Hajszál a tányérban” esemény egyik kurátorával, Szabó Eszter Ágnes képzőművésszel beszélgettünk a nem hétköznapi ötletről, és arról, hogy miért különösen fontosak az ízekhez kötődő emlékeink.(A másik kurátor Fajgerné Dudás Andrea).
Egy hajszál a tányéron ismerős, megszokott, félelmetes, utálatos, gusztustalan, mégis olyan élmény, amiről kiderül, hogy mindenki átélte már valamilyen formában és amit, ha egyszer megtapasztalunk, nehezen felejtjük el. Ennek az élménynek a feldolgozására tesznek kísérletet az alkotók.
Az esemény résztvevői nem pusztán kortárs design tárgyakat láthatnak, hanem egy konceptuális vacsorát fogyaszthat el, melynek fő „fogása” a haj lesz, és a hozzá fűződő kollektív emlékeink.
"Az ételeknek, a főzésnek és a közösségalakításnak a képzőművészetben komoly hagyományai vannak" - mondta az esemény kurátora, Szabó Eszter Ágnes képzőművész, amikor a különleges „vacsora” ötletéről kérdeztük. „A 21. századra ezek a különböző irányok összefonódtak, ezért lehet már bátran a városban közösségi eat art akciókat bonyolítani. A tavalyi Budapesti OFF Biennálén hoztuk létre először a képzőművészek és designerek közös asztalát. Az idei már a második közös Design hetünk a képzőművészet és design határán".
Előtérbe kerültek az étkezéshez fűződő emlékek
A képzőművész szerint az emlékezés minden területen előtérbe került. Nagy hangsúlyt kaptak a hagyományok, amikkel a slow irányzat egy kicsit be tudja lassítani a hihetetlenül felgyorsult életünket. A re- és upcycling is a régi tárgyak élettartamát hosszabbítja meg új funkciókkal. Szinte mindent újra tudunk hasznosítani, és ez több időt enged egy-egy korszak és egy- egy tárgy történetének újragondolására. "Miért pont az étkezés maradna ki ebből, amikor a családi asztal egy olyan helyszín, ahol a világ dolgait megbeszélhetjük, és az ízek emlékeket is idéznek? A gyermekkor meghatározza az ízlésünket, sokáig alakítja a világképünket az, hogy milyen ételeket szeretünk" - vallja.
Szabó Eszter Ágnes szerint az ízekkel és ételekkel sokkal közvetlenebb a kapcsolatunk, mint a társadalmi, politikai szimbólumokkal. "Ahány ház, annyi szokás, szokták mondani, mégis vannak olyan ételek, amelyek a kollektív emlékezetben a boldogságérzetet, vagy a családi ünnepek hangulatát idézik függetlenül attól, hogy melyik országrészben hogyan készítik".
A művész a 2001-es Sütimorzsa c. projektjét szentelte ennek a kérdésnek 2001-ben, amikor sütimorzsát csomagolt kávéházi kristálycukros kis zacskókba a kávé mellé. "Szerintem a sütimorzsa is fontos kollektív emlékünk, amikor elfogy egy süti, de még van a tálcán morzsa és azt szemezgetjük, vagy a nápolyis zacskóból még kiszórjuk a morzsát a tenyerünkre és bekapjuk. Apróság, de mégis ott van a közös emlék, a közös mozdulatok és gondolatok."
képek:
Tányér: Szilágyi Csilla,
Grafikák: Syporca Whandal
A „Hajszál a tányérban” esemény művészei: Boldizsár Zsuzsa, Gubán Vera, Fajgerné Dudás Andrea, Karai Györgyi, Syporca Whandal, Szabó Eszter Ágnes, Szilágyi Csilla
Az eseményen a résztvevők száma maximum 40 fő, a létszám legfrissebb információink szerint betelt.
A Makifood Főzőiskola és Maki Stevenson japán séf által mentorált 100fok gasztro blog szerzői gasztronómiai szakemberek, konyhaművészek, gasztro bloggerek, szerkesztők, újságírók, cukrászok és séfek. És most megmutatják, hogy főzni gyerekjáték!