A Design Hét kapcsán az ételekhez fűződő emlékeinkről és egy különös kiállításról mesélt Szabó Eszter Ágnes képzőművész-kurátor. Eat arttal foglalkozó posztunk második részében a nyilvános, happening-szerű étkezésről és a hazai eat art művészetről lesz szó.
Az evés, mint interaktív művészet
A 20. századtól kezdve már az ételek nyilvános elkészítése és eseményszerű elfogyasztásuk is a művészeti diskurzus része, meséli Szabó Eszter Ágnes. Pont száz éve az olasz Futuristák kiáltványban fogalmazták meg a XX. századi művészettel kapcsolatos elvárásaikat, és ebben külön fejezetben jelent meg a futurista konyha. Éttermet működtettek, vacsorákat adtak, amikre különc, artisztikus menüket állítottak össze, de a hétköznapi életben is szerették volna korszerűsíteni az étkezési szokásokat. Például le akarták szoktatni az olaszokat a tésztáról és helyette a rizst ajánlották. Úgy gondolták, hogy a tészta elnehezíti az olaszokat fizikailag és szellemileg is.
Daniel Spoerri, forrás: foodcrypt.com
Egy másik példa Daniel Spoerri képzőművész, aki 1968-ban nyitotta meg Spoerri nevű éttermét Düsseldorfban. Itt is megjelent az emlékezés, amikor baráti vacsorák, vagy bulik maradékait rögzítette az asztallaphoz és képként akasztotta fel a falra.
Bizarr, különleges és interaktív vacsora is szerepel a Design Hét gasztro programjai között. A Taste Loffice-ban megrendezésre kerülő, szeptember 24-ei „Hajszál a tányérban” esemény egyik kurátorával, Szabó Eszter Ágnes képzőművésszel beszélgettünk a nem hétköznapi ötletről, és arról, hogy miért különösen fontosak az ízekhez kötődő emlékeink.(A másik kurátor Fajgerné Dudás Andrea).
Egy hajszál a tányéron ismerős, megszokott, félelmetes, utálatos, gusztustalan, mégis olyan élmény, amiről kiderül, hogy mindenki átélte már valamilyen formában és amit, ha egyszer megtapasztalunk, nehezen felejtjük el. Ennek az élménynek a feldolgozására tesznek kísérletet az alkotók.
Az esemény résztvevői nem pusztán kortárs design tárgyakat láthatnak, hanem egy konceptuális vacsorát fogyaszthat el, melynek fő „fogása” a haj lesz, és a hozzá fűződő kollektív emlékeink.
"Az ételeknek, a főzésnek és a közösségalakításnak a képzőművészetben komoly hagyományai vannak" - mondta az esemény kurátora, Szabó Eszter Ágnes képzőművész, amikor a különleges „vacsora” ötletéről kérdeztük. „A 21. századra ezek a különböző irányok összefonódtak, ezért lehet már bátran a városban közösségi eat art akciókat bonyolítani. A tavalyi Budapesti OFF Biennálén hoztuk létre először a képzőművészek és designerek közös asztalát. Az idei már a második közös Design hetünk a képzőművészet és design határán".
Előtérbe kerültek az étkezéshez fűződő emlékek
A képzőművész szerint az emlékezés minden területen előtérbe került. Nagy hangsúlyt kaptak a hagyományok, amikkel a slow irányzat egy kicsit be tudja lassítani a hihetetlenül felgyorsult életünket. A re- és upcycling is a régi tárgyak élettartamát hosszabbítja meg új funkciókkal. Szinte mindent újra tudunk hasznosítani, és ez több időt enged egy-egy korszak és egy- egy tárgy történetének újragondolására. "Miért pont az étkezés maradna ki ebből, amikor a családi asztal egy olyan helyszín, ahol a világ dolgait megbeszélhetjük, és az ízek emlékeket is idéznek? A gyermekkor meghatározza az ízlésünket, sokáig alakítja a világképünket az, hogy milyen ételeket szeretünk" - vallja.
Szabó Eszter Ágnes szerint az ízekkel és ételekkel sokkal közvetlenebb a kapcsolatunk, mint a társadalmi, politikai szimbólumokkal. "Ahány ház, annyi szokás, szokták mondani, mégis vannak olyan ételek, amelyek a kollektív emlékezetben a boldogságérzetet, vagy a családi ünnepek hangulatát idézik függetlenül attól, hogy melyik országrészben hogyan készítik".
A művész a 2001-es Sütimorzsa c. projektjét szentelte ennek a kérdésnek 2001-ben, amikor sütimorzsát csomagolt kávéházi kristálycukros kis zacskókba a kávé mellé. "Szerintem a sütimorzsa is fontos kollektív emlékünk, amikor elfogy egy süti, de még van a tálcán morzsa és azt szemezgetjük, vagy a nápolyis zacskóból még kiszórjuk a morzsát a tenyerünkre és bekapjuk. Apróság, de mégis ott van a közös emlék, a közös mozdulatok és gondolatok."
képek:
Tányér: Szilágyi Csilla,
Grafikák: Syporca Whandal
A „Hajszál a tányérban” esemény művészei: Boldizsár Zsuzsa, Gubán Vera, Fajgerné Dudás Andrea, Karai Györgyi, Syporca Whandal, Szabó Eszter Ágnes, Szilágyi Csilla
Az eseményen a résztvevők száma maximum 40 fő, a létszám legfrissebb információink szerint betelt.
Terítékek és ami azokon túl van. Szavak, motívumok, képek. Öt food art művész üzenetei következnek a Design Hét Budapestről.
Hitka Viktória, képzőművész
"Étel helyett, vagy az elfogyasztott étel után szavak sorakoznak bennük. Olyan gondolatok ezek, amik bennem alakulnak, alapjuk az élet dokumentációjára tett kísérlet. Nagyon személyes üzenetek."
A Makifood Főzőiskola és Maki Stevenson japán séf által mentorált 100fok gasztro blog szerzői gasztronómiai szakemberek, konyhaművészek, gasztro bloggerek, szerkesztők, újságírók, cukrászok és séfek. És most megmutatják, hogy főzni gyerekjáték!