100fok

Szinte minden családban akad valaki, aki szívesen kiszalad a piacra, akár hétköznap is. A baj csak az, hogy bár a hivatalos nyitvatartás sok helyen 18.00-ig szól, a legtöbb helyen 16-17 óra után már alig találni árust. Megörültünk hát mi is, amikor ősszel olvastuk, hogy megnyílik a Király utcában az első esti piac, még ha csak heti egyszeri alkalomra vonatkozott is az ajánlat. A hírek szerint a szervezők terve az volt, hogy egy termelői-bio-kézműves piac szülessen. 100 árust vártak, az élőzene is szóba került, a dolog tehát nagyon ígéretes volt.

Nyitás után mindenhol a következőket lehetett olvasni: 1. közvetlenül munkaidő után elég sokan vannak, vagyis kezd beindulni a dolog 2. inkább különlegességek és kézműves termékek kaphatók, a heti nagybevásárlást nem lehet innen megoldani 3. remek a hangulat, mindenki kedves mindenkivel. 

Drukkoltunk hát, hogy a projekt hosszú távon bejöjjön. 

(forrás: 100 fok)

Mi este 7-kor értünk oda. Közben mondjuk tettünk vagy három nagyobb kört, azzal ugyanis nem kalkuláltunk, hogy parkolóhelyet találni a Király utca környékén, nos az mission impossible. Viszonylag kevés vásárlót láttunk, úgy tűnt, azok, akik épp ott voltak, inkább amolyan látványosságnak fogták fel az egészet. Szó mi szó, a házi szőttesek kavalkádja, vagy az üvegből készített meseszép ékszerek vonzották a tekinteteket, csakúgy mint a mézes macaronok.

Ami egy hétköznapi vacsorához szükséges hozzávalókat illeti, ha házisajtot, füstölt húsárut vagy mézet keresünk, bizonyosan nem fogunk csalódni. Zöldséget-gyümölcsöt is lehet kapni, tény, hogy ezeket egy-egy helyen. Mivel összesen legfeljebb bő egy tucat árus volt az egész piacon.

Az árak teljesen elfogadhatóak voltak, mi a zöldség-gyümölcs árusnál négy nagy szem jonagold almát és egy kiló mandarint vettünk, amiért 550 forintot fizettünk. Közben ráadásul remekül elbeszélgettünk.

"Korábban többen voltunk, a sétányon végig ki voltak rakva a portékák, de mostanra lassan elfogytak az árusok" - magyarázza Irén, aki fiával volt kint a piacon. Bio termékekkel kereskedett a másik zöldséges, de arany árban adott mindent, nem nagyon fogyott. Nincs pénzük az embereknek a 400 forintos karalábéra, amikor azt eggyel odébb 140 forintért is be tudják szerezni. Amikor a piac megnyílt, rengetegen jöttek, fél 5-től 7-ig tartott a csúcsidő. Ma egész nap ilyen kevesen voltak. Reméljük, ahogy melegebb lesz, visszajönnek a látogatók is. Mi kitartóak vagyunk."

Tovább megyünk, a házi sajtból, joghurtból muszáj venni, itt semmi nem zsákbamacska, bármit meg lehet kóstolni, és jószóból, kedvességből sincs hiány. 

Ha már velünk van egy "hároméves" is, muszáj megállnunk az ujjbáboknál. 70 éves készítőjük több, horgolt babát is árul, lelkesnek lelkes, érti is meg nem is, hogy miért vannak ilyen kevesen. "Bigyókra nem telik az embereknek - magyarázza, örülnek, ha másra igen. Ma valóban alig jöttek ki, pedig én itt vagyok dél óta, itt leszek jövő héten is. Hogy a hideg az oka? Én elég idős vagyok, máskor is volt január, de ennél többen voltak. Nem tudom. Talán a bedőlt forint tehet róla."

Búcsúzóul végignézünk még egyszer a piacon. Sietnünk kell, vásárfia ide-oda, a gyerek már nyűgös. Kintről még megüti a szemem a "home made chili products" tábla. Kár, hogy most nem tudjuk kifaggatni az árust, hogy miket is árul pontosan, nem baj, mi még biztosan visszajövünk.