100fok

Nagy pizzatörténeti kalauzunkból kiderült, hogyan indult világhódító útjára a pizza, mi a különbség pizza pan, focaccia és a hagyományos pizza között, valamint hogyan is készül a klasszikus, eredeti Pizza Margherita. Most pedig egy dél-olasz pizza receptet kaptok szerzőnktől, Riedl Annamáriától, az olasz konyha specialistájától, a Rozmaring és Csokoládé blog szerzőjétől.



A nagy klasszikus: Pizza Margherita

A lényeg, hogy sodrófát semmi esetre sem használhatunk, csakis kézzel készíthetjük el a kerek tésztát, melynek átmérője nem haladhatja meg a 35 cm-t. A Marinara szószt - paradicsom, oregánó, fokhagyma, extra szűz olíva olaj és bazsalikom -, valamint a feltéteket, vagyis a kizárólag San Marzano paradicsomot - ami történetesen csakis a Vezúv lábánál terem -, a sajtot, és az extra szűz olíva olajat szigorúan az óra irányával megegyezően lehet a tésztára tenni. Amint elkészültünk, mindezt behelyezzük a 485 fokos sütőbe, ahol 60-90 mp alatt tökéletesre lehet sütni. Ezután megszórjuk bazsalikomlevéllel, s már készen is vagyunk. Így született a mindenki által ma is ismert "Pizza Margherita".

Ha ezt a kézműves technológiát megpróbálnánk otthon is kivitelezni, íme egy kis segédlet és egy klasszikus olasz pizza recept - egy dél-olasz séf konyhájából. (Megjegyzés: az olasz konyha régióról régióra változik, így a pizza készítésének is léteznek különböző változatai az országon belül.)

Hozzávalók a tésztához:

- 114 gr fehérliszt
- 28 gr finomra őrölt búzadara - semola (di grano duro rimacinata)
- 1 kk tengeri só
- 2 gr szárított élesztő
- 1 nagy csipet barna cukor
- kb. 93 ml langyos víz

A semola (di grano duro rimacinata)/finomra őrölt búzadara beszerzése, használata:

Ez egy nagyon régi dél-olasz pizza recept (Nápolyban pl. nem tesznek semolát a tésztába - maxium nyújtáskor használják). Ez a minimális semola azért szokott délen a tésztába kerülni, mert a tészta textúráját könnyíti - használatával egy kevésbé "tömör", levegősebb tésztát kapunk.
Nyújtásnál két okból kifolyólag használják. Egyrészt, segít megelőzni a tészta letapadását, valamint, egy olyan enyhe kérget képez, melytől az enyhén ropogóssá válik.
Beszerezhető ázsiai boltokban, nagyobb élelmiszerboltokban. Ha nem elérhető, azonos mennyiségű itthon kapható hagyományos búzadarát kávé/mákdarálóban kicsit átdarálva helyettesíthetjük.

A feltétre néhány variáció:

- marinara szósz: paradicsom, oregánó, fokhagyma, extra szűz olíva olaj, bazsalikom
- pármai sonka és/vagy mozzarella és/vagy parmezán és/vagy paradicsom, stb. - ízlés szerint



Elkészítés:

Az élesztőt a cukorral és egy kevés langyos vízzel futtassuk fel. Ez idő alatt a lisztet és finomra darált búzadarát keverjük össze a sóval, a közepén készítsünk egy kis lyukat, öntsük bele a felfutott élesztőt. Majd egy villával a kráter közeli lisztből kiindulva, kezdjük a keverést az élesztős folyadékba. Amikor már elég sűrű ahhoz, hogy villával keverjük a masszát, lisztezzük be a kezünket, s a maradék lisztet dolgozzuk össze. Amikor már kész a tészta, 10 percig gyúrjuk, míg kellően rugalmas nem lesz.
Csomagoljuk fóliába, és 15 percig hagyjuk szobahőmérsékleten.
Közben kezdjük a sütőt előmelegíteni 250 fokra.
Amikor letelt a 15 perc, a tésztát kézzel, semmi esetre sem nyújtófával kezdjük el széthúzni úgy, hogy kerek alakú legyen. Az asztalra téve, körkörösen nyújtsuk a kezünkkel, kb. 0,5 cm vastagságúra, maximum 35 cm átmérőjűre. Ekkor egy olajos lapra tesszük a tésztát, megkenjük marinara szósszal - az óra irányával megegyezően -, majd rárakjuk a feltéteket. A bazsalikomot csak utólag tegyük rá, sütőben gyorsan mebarnul, megég. Majd tegyük a sütőbe. Pár perc sütés után, melegen fogyasszuk. Mielőtt nekiesnénk, tépkedjük rá a friss bazsalikomot is.

További pizza és focaccia receptekért klikk cikkünk előző részére !

Korábbi cikkeinkben mégtöbbet olvashattok az olasz konyháról: az olasz konyha alapanyagairól, az olasz tésztákról és a legalapvetőbb olasz receptekről (mint például a rizottó, a pesto vagy a bruschetta).

A 100fok mentora a Makifood Főzőiskola.

Hozzászólásaitokat a 100fok facebook oldalán várjuk.