100fok

Rengeteg készítik el, a gasztrokritikusok szerint azonban az emberek vagy nem tudják, hogy milyen az eredeti mexikói étel, vagy nem is igazán érdekli őket. A chili con carne jelentése chilis hús, mára valóban többféle elkészítési módja ismert. Következzen az egyik legízletesebb európai változat. A nyári napokat már a hétvégén felváltja a hűvösebb időjárás, nem árt készülni egy laktató és népszerű egytálétellel. 

Hozzávalók: 

- 2 evőkanál olívaolaj

- 2 fej vöröshagyma, felaprítva

- 2 gerezd fokhagyma, felaprítva

- 250 g darált marhahús

- 1 konzerv paradicsom (püré)

- 1 konzerv vörösbab, leszűrve, lecsöpögtetve

- 1 konzerv kukorica

- 3 db paradicsom, felkockázva

- 2 db piros chili paprika (szárított is jó)

- 1 teáskanál őrölt kömény

- 1 teáskanál őrölt koriander

- egy kevés Worchester szósz

- só, frissen őrölt bors

- 1 nagy csokor koriander, felaprítva

Elkészítés: 

Hevítsünk olajat egy nagy serpenyőben, dinszteljük meg a vöröshagymát és a fokhagymát. Tekerjük feljebb a lángot, adjuk hozzá a darált marhahúst. Főzzük, amíg megbarnul és fakanállal nyomkodjuk kisebb darabokra.
Keverjük bele a paradicsomszószt, a paradicsomot, a chilit, az őrölt koriandert, köményt és a Worchester szószt. Sózzuk és borsozzuk, majd fedővel a tetején főzzük közepes láng felett kb. 50-60 percig, alkalmanként kevergetve, amíg sűrű szósszá fő össze.
Ekkor adjuk csak hozzá a babot, a kukoricát, valamint a friss koriandert. Főzzük további 10 percig fedő nélkül. Ha szükséges, a végén még ízesítsük. Tálaljuk főtt rizzsel, vagy ahogy Mexikóban szokás: tortillával.

A Design Hét kapcsán az ételekhez fűződő emlékeinkről és egy különös kiállításról mesélt Szabó Eszter Ágnes képzőművész-kurátor. Eat arttal foglalkozó posztunk második részében a nyilvános, happening-szerű étkezésről és a hazai eat art művészetről lesz szó.

Az evés, mint interaktív művészet

A 20. századtól kezdve már az ételek nyilvános elkészítése és eseményszerű elfogyasztásuk is a művészeti diskurzus része, meséli Szabó Eszter Ágnes. Pont száz éve az olasz Futuristák kiáltványban fogalmazták meg a XX. századi művészettel kapcsolatos elvárásaikat, és ebben külön fejezetben jelent meg a futurista konyha. Éttermet működtettek, vacsorákat adtak, amikre különc, artisztikus menüket állítottak össze, de a hétköznapi életben is szerették volna korszerűsíteni az étkezési szokásokat. Például le akarták szoktatni az olaszokat a tésztáról és helyette a rizst ajánlották. Úgy gondolták, hogy a tészta elnehezíti az olaszokat fizikailag és szellemileg is.

Daniel Spoerri, forrás: foodcrypt.com

Egy másik példa Daniel Spoerri képzőművész, aki 1968-ban nyitotta meg Spoerri nevű éttermét Düsseldorfban. Itt is megjelent az emlékezés, amikor baráti vacsorák, vagy bulik maradékait rögzítette az asztallaphoz és képként akasztotta fel a falra.

Bizarr, különleges és interaktív vacsora is szerepel a Design Hét gasztro programjai között. A Taste Loffice-ban megrendezésre kerülő, szeptember 24-ei „Hajszál a tányérban” esemény egyik kurátorával, Szabó Eszter Ágnes képzőművésszel beszélgettünk a nem hétköznapi ötletről, és arról, hogy miért különösen fontosak az ízekhez kötődő emlékeink.(A másik kurátor Fajgerné Dudás Andrea).

Egy hajszál a tányéron ismerős, megszokott, félelmetes, utálatos, gusztustalan, mégis olyan élmény, amiről kiderül, hogy mindenki átélte már valamilyen formában és amit, ha egyszer megtapasztalunk, nehezen felejtjük el. Ennek az élménynek a feldolgozására tesznek kísérletet az alkotók.

Az esemény résztvevői nem pusztán kortárs design tárgyakat láthatnak, hanem  egy konceptuális vacsorát fogyaszthat el, melynek fő „fogása” a haj lesz, és a hozzá fűződő kollektív emlékeink.

"Az ételeknek, a főzésnek és a közösségalakításnak a képzőművészetben komoly hagyományai vannak" - mondta az esemény kurátora, Szabó Eszter Ágnes képzőművész, amikor a különleges „vacsora” ötletéről kérdeztük. „A 21. századra ezek a különböző irányok összefonódtak, ezért lehet már bátran a városban közösségi eat art akciókat bonyolítani. A tavalyi Budapesti OFF Biennálén hoztuk létre először a képzőművészek és designerek közös asztalát. Az idei már a második közös Design hetünk a képzőművészet és design határán".

Előtérbe kerültek az étkezéshez fűződő emlékek 

A képzőművész szerint az emlékezés minden területen előtérbe került. Nagy hangsúlyt kaptak a hagyományok, amikkel a slow irányzat egy kicsit be tudja lassítani a hihetetlenül felgyorsult életünket. A re- és upcycling is a régi tárgyak élettartamát hosszabbítja meg új funkciókkal. Szinte mindent újra tudunk hasznosítani, és ez több időt enged egy-egy korszak és egy- egy tárgy történetének újragondolására. "Miért pont az étkezés maradna ki ebből, amikor a családi asztal egy olyan helyszín, ahol a világ dolgait megbeszélhetjük, és az ízek emlékeket is idéznek? A gyermekkor meghatározza az ízlésünket, sokáig alakítja a világképünket az, hogy milyen ételeket szeretünk" - vallja. 

Szabó Eszter Ágnes szerint az ízekkel és ételekkel sokkal közvetlenebb a kapcsolatunk, mint a társadalmi, politikai szimbólumokkal. "Ahány ház, annyi szokás, szokták mondani, mégis vannak olyan ételek, amelyek a kollektív emlékezetben a boldogságérzetet, vagy a családi ünnepek hangulatát idézik függetlenül attól, hogy melyik országrészben hogyan készítik".

A művész a 2001-es Sütimorzsa c. projektjét szentelte ennek a kérdésnek 2001-ben, amikor sütimorzsát csomagolt kávéházi kristálycukros kis zacskókba a kávé mellé. "Szerintem a sütimorzsa is fontos kollektív emlékünk, amikor elfogy egy süti, de még van a tálcán morzsa és azt szemezgetjük, vagy a nápolyis zacskóból még kiszórjuk a morzsát a tenyerünkre és bekapjuk. Apróság, de mégis ott van a közös emlék, a közös mozdulatok és gondolatok."

képek: 

Tányér: Szilágyi Csilla, 
Grafikák: Syporca Whandal
 

A „Hajszál a tányérban” esemény művészei: Boldizsár Zsuzsa, Gubán Vera, Fajgerné Dudás Andrea, Karai Györgyi, Syporca Whandal, Szabó Eszter Ágnes, Szilágyi Csilla

Az eseményen a résztvevők száma maximum 40 fő, a létszám legfrissebb információink szerint betelt.

Michelin-csillagos éttermek szakácsai, az ország egyik legkeresettebb gasztrofotósa és nemzetközi, nívós vendéglátóhelyeken tapasztalatot szerzett szakemberek is tanítanak Magyarország legújabb kulináris művészeti iskolájában. A Culinary Institute of Europe szeptember 15-én mutatkozott be a Taste Loffice-ban, és hamarosan elindítja első szemeszterét.

A magas szintű kulináris tudáshoz nemcsak az alaptechnikák és az alapanyagok, hanem az alaplevek, a szószok vagy a gyógynövények ismerete is szükséges, sőt az is, hogy tökéletes, logikusan szerkesztett, profi recepteket írjunk. Magyarország legújabb kulináris művészeti iskolája, a Culinary Institute of Europe ilyen korszerű, naprakész és nemzetközi színvonalú gasztronómiai tudást kínál a hallgatóinak.

Elgondolkodtató cikket közölt nemrég az Economist, amely szerint évente az élelmiszerek harmada - igen, a harmada - megy a szemétbe, a pazarlás pedig a környezetszennyezéshez is jelentősen hozzájárul. Számok következnek, amelyek sokkolóak lehetnek.

A kárba veszett élelmiszerek mennyisége évente a cikk szerint 1,3 milliárd tonnát tesz ki. Az étel mellett az előállításukra fordított idő, energia és a szállításuk költsége is kárba veszik - ez 750 milliárd dollár.

Forrás: Flickr.com - EarthFix

A pazarlás természetesen nemcsak a pénztárcánkra van rossz hatással. Hozzájárul a környezetszennyezéshez is: az élelmiszer előállításához szükséges energia - a traktorok üzemanyaga, a műtrágya-gyártás költségei, stb. mind növelik az üvegházhatást. Rengeteg üvegházhatású gáz (ami elnyeli és kisugározza az infravörös hullámhosszú fényt, ami az üvegházhatáshoz vezet, pl. szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-oxid és az ózon) kerül a légkörbe - feleslegesen.